Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
S csaknem megfoghatlan az előtt, ki a költészet fölemésztő hatalmát ismeri, hogy a költő, ki a legnagyobb szenvedélyeket oly hatalmasan fejezte ki irataiban,—s melyeket szellemileg legalább, magába is föl kelle vennie, — oly nagy időt érhessen, mint Shakespeare. Az ő alakjai mesteri személyesitőjéröl Garrickról beszélik, hogy szerződésében kikötötte, miszerint Rikhard királyt csak háromszor kelljen játszania egy évben! S mily lelki rázkodásokon kelle átmennie ez alak teremtőjének, midőn annak hü személyesitője is — úgy félt e rázkódásoktól! De a tragoedia nagy mesterén is szomorú, sivár nyomokat hagytak bátra múzsájának ölelései. Az egykori könyelmü Villiám nem létezett többé „a tévedések vigjátéka“ Írójának gondtalan kedélye, a szerelem veröfényes napja, melynek sugárainál Rómeót teremté —• egy Hamlet, egy Lear sötét mélységeibe s az „Athenei Timon“ sivár hangulatába ment át. De anyagi szervezetén is meglátszottak e nyomok — feje idő előtt megkopaszodott s idegzete anyira meggyöngült, hogy térdei gyakran megtörtek alatta. S a mi Heinét illeti — ő eleitől fogva egyike volt a legnyugtalanabb, s égető vágyaktól folytonosan ostromolt szellemeknek, melyek gyönge testbe zárva, az élet örömeit s gyötrelmeit a legizgatottabb fantázia által fokozva — valaha izlelék. Menyi nyugtalanságot okoztak neki ezen fölül folytonos irodalmi harcai, midőn a legjelentéktelenebb bírálat is, mely kedvezőtlen szólt munkájáról, képes volt neki álmatlan éjeket okozni. Hire s dicsősége bár mi nagy volt, dicsvá- 1 gya még sem' lön kielégítve, s e dicsvágya érzékenyebb volt egyszersmind mint bármily gyönge nőnek hiúsága. S e tekintetben nagyon illett reá, mit d’Alembert, Yoltaireről mondott volt: hogy ez ember egy milliót érő dicsőséggel bir, de még egy fillérnyi után eped.“ Heine oly lassú, kinos betegségbe esett, mely nyolc évig tartó hosszú élőbeszéde volt a halálnak. S a holdas éjek, a tenger, a csalogányok, a virágok, az árnyas erdők, a szerelem dalnoka el lön zárva mindentől, mi kedves volt szemeinek s megfosztva minden élvezettől, miken anyi életkedvvel függött. De az eleven halottat „madrác sírjában“ is fölkeresé a költészet istennője — s nem hagyá el végpercéig. Ha fájdalmai engedék, felült ágyában, s
