Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
irónnal egy térdeire fektetett lapra irt reszkető kézzel, mindaddig, mig ereje el nem hagyá, vagy fájdalmainak újabb rohamai félbe nem szakiták. Mily ellentét, mily változás, mily gúnya a sorsnak ! A költő, ki egykor rózsákon pihenve, mig mellette a szerelem istennője ült, teli életkedv- és erővel irá verseit, most a betegség kemény ágyán, reszkető kézzel ir, s félig bezárult szemeivel hasztalan keresi maga körül a hűtlen, a kegyetlen istennőt! De e nyolc évi súlyos szenvedése alatt oly erkölcsi erőt tüntetett elő a beteg költő, mit egészséges korában senki sem tett volna föl róla. Sorsát oly stoicizmussal tűrte, mi bármely görög bölcshöz méltó lehete. Lelki ereje legkevésbé sem tört meg, s költészetének fája szebb virágokat hajtott, mint valaha. Menyi jellemző adomát jegyeztek föl betegsége alatti számos látogatói, derült kedélye, metsző humora, költői elragadtatása, lelkének örök ifjúsága, s megtörhetlensége felöl! A beteg német, Paris egyik nevezetessége volt ez idő alatt. Most már a beteg költő megszűnt Paris nevezetessége lenni — ő nincs többé, csak dicsősége s müvei maradtak föl: müvei melyek elegendők arra, hogy Heine mindig a világ nevezetessége legyen. Berec Károly.
