Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
szinök se illatuk el nem vész. És eljü az ősz ... a virágok még most is virulnak — de a pillangóknak se hire se hamva többé!. Egy szép májusi napon — beszéli Meisz- ner, Heineroli emlékiratában, — mintegy két évvel betegsége kezdete után, tévé Heine utósó sétáját a boulevardokon. Az utcákon roppant nép tolongott s a félig vak,megtört alakú költő, botjára támaszkodva, menekülni akart e hullámzó tömegből s a közel Louvreba tért be. A palota földszinti nagy teremébe nyitott, hol a hajdankor istenei s istennőinek szobrai állanak. Épen a szépség ideálja, a mosolygó, bűvös istennő a milói Vénus szobra előtt állt meg, mely századok folytán karjait ugyan el- veszté, de nem bájait. S meglepetve, fölindulva, csaknem eliszonyodva tántorgott vissza a szobor elöl a beteg költő, mig egy közel székre rogyott le s forró keserű könyek boriták el arcát. Az istennő bűvös ajkai, mint mindig most is mosolyogni látszottak, egész alakja mintegy életet lehelt — és előtte állott, a megtört áldozat ! Ez egy pillanat egy egész élet fájdalmait zárja magában! Ki a nagy költők élettörténetét figyelemmel végig lapozza, lehetetlen hogy eszébe ne jusson azon mesés átok, mely a monda szerint a költészeten nyugoszik. Csodálatos sorsa a nagy költők és művészeknek ! Valóban a dicsőségnek az a nehány her- vatag levele igen igen drágán van megvásárolva. Menyi küzdelem, fájdalom,, szenvedés — s legtöbbnyire mily végzetteljes, szomorú vég! El kell ismernünk, hogy a szellem valamint egyrészről a legnagyobb jó, úgy a legnagyobb rósz is e földön. De leginkább a fantázia uralma az, mi a költők életére legtöbb kártékony hatással van,, a fantázia, mely örömet, fájdalmat, boldogságot s boldogtalanságot, szomorúságot, s elragadtatást végtelenig fokoz, s a szenvedélyek folytonos hullámzása mellett — mi a valódi költőnél kikerülhetlen — oly lázas állapotot idéz elő, mely az acélidegzetet is képes megtörni — s az életerőt alapjaiban ingatja meg, vagy idő előtt alá is ássa. A költő, ki szive vérével ir, ki szenvedélyeiből, fájdalmából meriti tárgyait, vajmi egészen más, mint kinek a költészet csak aesthetikai játék, vagy hitvány üzlet!
