Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
I Ö legkevésbé sem volt barátja az úgynevezett „erkölcsi komolyságnak“, ezért a bármily jeles , de komolykodó férfiak társaságánál többre becsülte a ledér de vig s szellemdús pajtások társaságát. Legjobban érezte magát fiatal szép nők körében, kiknek a szerelem e fölkent dalnoka s lovagja méltán kedvencök volt. A költő, ki a nőnemet még gúnyosan is „a nagy nemzet“ elnevezéssel tiszteié meg, ki a női szépségnek oly föltétien imádója volt, mikép „Das hőbe Lied“ cimü költeményében a női testről azt mondja, hogy az a legszebb, legdicsőbb költemény , mit az úristen saját kezével irt be a természet nagy könyvébe, — ki továbbá a szerelmet a platói gyöngédségtől a szenvedély legszilajabb fokáig megéneklé , kinek szava, kifejezése volt a szerelem leggyöngédebb árnyalataira , mintha szivét a viliiktől kölcsönözte volna ki — méltán megérdemlé, hogy a szerelem istennője által kegyeltessék. És ezenfelül ne feledjük, hogy Heine szép és szeretetreméltó volt, ö értett a szivek hódításához s Páris oly pazarúl nyújtá a kedvező alkalmakat. De nem ok nélkül nyeré a szerelem istennője még a régi mythoszban a „kegyetlen“ melléknevet, mert kegyetlen is az az ő hivei iránt átalában, de különösen akkor, midőn oly lény esik hatalmába, ki gyúlékony fantáziával s ingerlékeny véralkattal bir , miként a költő. Heine életének a szerelem kiegészítő eleme volt, — nem puszta ábránd, mámor, vagy pillanatnyi szenvedély volt ez nála, de egy nagy, végetlen szenvedély, mely egész lényét elfog- lalá s emésztő lángokkal elboritá. Ez egész életén átviharzó szenvedélyben túlemelkedve érzé magát az egész világ, em berek srönmagávali küzdelmein s meghason- lásain. 0 egész lélekkel átadá magát szerelmének. De e szenvedély lángjai fölemészték magát,a szerelem oltáránál áldozó papot.A gyönge alkatú test nem birá el a szív küzdelmeit, hullámzó érzéseit, lángoló szenvedélyeit — meg kelle törnie súlyok alatt! — Oh nézze csak — mondá betegségében egy barátjának — mily virágzók e nők! Olyanok ők, mint azon virágok, melyeknek sem a napsugár, sem az éji harmat nem árt. Ezer meg ezer pillangó repkedi körül, s megittasul e virágok ilatánál s a virágoknak e miatt se
