Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
! ségeire, miket hasztalan igyekszik elrejteni, mik mind meg anyi fényes bizonyságai egy eredetileg legnemesebb természetnek, ü ismeri a valódi szerelmet, bir szabadságérzet s hazaszeretettel — de ez mind nem eredeti lorrása az ö költészetének. Majd gyermeki oktalan kedvtöltéssel játszik mérges virágokkal, mik i sirok fölött nőnek. S a szép leány felé, ki kéz- szoritást vár tőle, váratlanúl egy jéghideg halotti kezet nyújt, mit magánál rejtegetett stb. Az ö közvetlen hajlama, s idealizmusa egymásnak ellentmondó tárgyak félé fordul, s a mely pillanatban az egyiknek engedi át magát, a másik iránt iszonynyal telik el. Egész élete s költészete folytonos eredménytelen harca az észnek a romanticizmus ellen, és innét ered érzéseinek meghasonlása, bizonytalansága s beteges színezete.“ Heine legszigorúbb bírálói, ellenei, s barátai — úgy látszik - abban közösen megegyeznek, hogy ő egyike a legkitűnőbb költői jelenségeknek. Az ö szellemének hatása a német irodalomban megmérhetlenjdeátalában oly eredeti egyéniség , ki a költészetben egy új és saját világot alkotott. Heine szép, ajánló külsővel birt. Homloka magas, széles ; orra legfinomabb metszésű ; szemei ábrándos kifejezésüek; kis ajakszakáit viselt, s bajusza szép, érzékiségre hajló szájat árnyazott be. Nyugott helyzetben, ábrándosságot fejezett ki arca, de ha járkált vagy beszédbe eredt, alig sejtett élénkség ömlött el egész lényén s ajkain meglepő, daemoni mosoly foglalt helyet. Heine szerette az életet s annak örömeit, s mint „Visszapillantás“ cimü költeményében énekli, kimentette annak minden élveit; majd mint ábrándos gyermek, kinek fejében kedves álomképek rajzanak , borúit a természet kebelére s ittas gyönyörrel szívta bé a tavasz balzsamos leheljeiét, hallgatá a csalogány énekét; majd mint vidor, könyelmü szilaj fickó, kinek zsebében vidoran csengnek hamburgi nagybátyjától közelebb kapott aranyai, dévaj kedvvel járt kelt Páris járdáin, pajkosan pis- logatva a mellette elhaladó szép arcokra, s vidoran fütyörészve dalait, — mig nehány vig, szellemdús fickóval akadt össze , kiknek társaságában mint bármely világfi átzajongta a napot.