Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

azonban bizarrságuk s szögletességük mellett is mindig érdekesek maradnak. "Voltairetől kölcsönző Heine a nevetségessététel ostorát, ezen cllenállhatlan, mindenható fesryvert,melynek segélyével kíméletlenül sújt jobbra, balra, különösen pedig azon föltűnő eredetiségekre, miket sokat ostorozott kedves Németországában tapasztal. Sújtja a pedantizmust, az éretlenséget ; a romantikusokat, a természet ezen túlzott vagy szinlelt bámulóit; sújtja a pénz embereit, a bankárokat, sújt mindent, bánt j mindent — kivéve a fiatal leányt ,kit a véletlen útjába dobott vagy egy más gyermekkori emléket, mi fölmerül lelkében, mely akaratunk ellen is htt szenvedélyként követ bennünket az élet viharain keresztül.“ __

S

okat lehetne még elmondanom, a különböző nézetek, s vélemények azon seregéből, melyek Heine müveit folyvást kisérték, sokszor mint csillagok , melyek dicsősége napfényének sugárait veték vissza, sokszor mint gőzkor, mely azt elhomályositani törekedett.

De eltérve mindattól, mi a társadalmi reformátor, az erkölcsi sopkista, a politikai hitvallású, a kétes jellemű, a Börne nemtelen megtámadója hibáit, tévedéseit illethetné, mi bennünket közvetlen érdekel: foglalkozzunk csupán az ellenállhatlan költői varázszsal biró lyrikussal.

Heine költészetéhez, többen szeretik Petőfi költészetét hasonlítani. Hogy e két költői tehetségben van némi szellemi rokonság, az tagadhatlan, de mind a mellett mily eltérő elemek, mily ellenkező szempontok, mily egyenlőtlen eszmekor és hangulat!

Heine leginkább abban egyezik Petőfivel, hogy mindketten közvetlen összefüggésbe hozák a költészetet az élettel. Ugyanazon ifjúi nyilt- szivüség, könnyű kedvcsapongás, vidor életpezsgés , még az ábrándokban is eröteljesség, s bizonyos epigrammái él és fordulat a kivitelben.

De Petőfiben nincs az a magasabb világnézet, nincs az a metsző humor, a szerelemben az a költői érzékiség , — a pajkosságban az a szilaj cynizmus, az előadásban az ellentétek mesteri fölállítása, s az a mély költői ömlengés, mely ellenállhatlan fájdalommal borítja el a kedélyt.

Mindkettő költészete tarka, mint a szivárvány, vagy a virágos mező, mindketten egy- iránt merítettek a képzelet gazdag kincstárából, mindketten mesterkéletlen egyszerűk, tér-