Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

____ __ I

mészetesek — de mig Petőfi egész gyermeki tisztelettel s komoly átliatottsággal fogadja el a költészet istennőjének szűzies csókját — Heine ajkain azalatt is bizonyos daemoni vigyorgás tör elő, s a szív meleg földobogása helyett az ő szive fájdalmasan rángatózik csalódásainak s szétporlott hitének súlya alatt.

Heine költészetének egyik legfőbb ereje abban áll, hogy mindennek, mit tárgyaid fölvesz , sziuf, életet-, s alakot tud adni, s mig egyikben a conceptio festőiségét bámuljuk, a másikban a legkedvesebb dallamos zengzetes- ség kap meg.

Az ö költői szive a legnagyobb ellentétek vegyülete, s költeményeiben azért van sokszor megkapó szelíd hang mellett fúlánkos éle, s meleg bensőség a leghidegebb gúny után, majd gyermeteg ájtatosság a legsziiajabb csapon- gás mellett.

Előadásában, a legnagyobb tömörség dacára a legtermészetesebb könnyűség, s románcaiban különösen a legmüvészibb szerkezet; Azrájában, mely alig tesz egy pár strófát, egy bosszú történetet ad, melyből kötetekre menő regényt lehetne Írni, és mindenütt gazdag képzelet, mély érzések, új költői eszmék s ötletek, szeretetreméltó pajkosság, humor és gúny szikrái nyilatkoznak.

Heine lyrája jellemzéséül érdekesnek tartom a legszellemdúsabb német Ítész Schmidt Juliánnak, — ki ugyan nem igen számítható Heine barátai közzé, kissé tágas, nyílt szigorú, de mind a mellett Heine költészetét érdekes világításban föltüntető észrevételeiből néhányat fölemlíteni.

„Mily jól esett hallanunk — úgymond — mindazon éjjeli szörnyek közt, mikkel a restau- ratio költőinek halotti fantáziái bennünket | megajándékoztak, az ö hangos, merész, sziv- böl eredt kacaját. Heinenek e nagy érdemét, mi legelőször „úti képeiben“ jelenkezett, nem szabad elfelednünk.

A kritika szigora soha sem győzhette volna le a romántika donquixotteriáját. Szükség volt hogy egy merész bohóc, ki e ritkaságok tárának limloma közé ugorva, fakardjával jobbra balra vagdaljon maga körül, s nevettető ugrásai által a népben oly vidor hangulatot ébresszen, a mely egyedül képes volt a homályos, befátyolozott tekintetek földerítésére.

Heine nem kevés fölforgatást vitt végbe j a művészetben. Az ő költészete a művészetet egy rohammal fejére állította. S tetszett a vi-