Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
X Petőü diákkorából. Érdekes és eddig teljességgel ismeretlen apróságokat ir meg nekünk Eóboz István, a ki Petőfivel együtt volt Pápán diák. Petőfi Sándor pápai életének leírásában, Írja Koboz István, nevezetes szerep jut Puzdor Gyulának, a ki szintén a pápai iskolában járt s Petőfinek egyik kedves embere volt. Puzdor családjának nagy vagyona volt, kiterjedt földbirtokai nemcsak Veszprém vármegyében, de másfele is volt, de legféltetteb kincsüknek tartották a pápai tanulófiut, a kit szülei minduntalan meglátogattak. Szebb fiatalembert nem is láttam életemben. Magas növés, széles váll, tejfehér arc és nagy fekete szem. Mindig gondosan fésült, gazdag haja a váliáig ért. Éekete bársony ruhát viselt és nagyra kihajtott ingnyakán többnyire égő vörös kendőt viselt. .Vörös volt kedves színe. Puzdor Gyula rajongott a költészetért; maga is verselt s az ifjúság képzőtársulatának Érdem- könyv-éhe is sok költeménye jutott el. Költeményei közül többet az akkori fővárosi és vidéki lapok is közöltek. Vele és Petőfivel történt ez az eset: Ajkához közel van Ganna, itt volt a pápai Esterházy grófok remek sírboltja. Mikor Petőfi, vagyis akkor még Petrovics, ki-kiment Puzdorral Ajkára, átmentek négyes fogaton Gannára is. • Egyszer, hogy ide értek, úgy megihlette a lánglelkü ifjút a mauzóleum, hogy kapta ironját és gyönyörű szép költeményt irt a szenthely egyik párkányára. Abból tudom, mert a diákok sokszor emlegették, de a képzötársaságban is, hol együtt volt a diákság szine-java, többször fölhozták: No, Petrovics oly szép költeményt irt a gannai sírboltra, a milyent még nem irt és nem is fog írni soha . . . A költeményt magát nem hallottam, de talán ' ott lesz az emlék a mauzóleumon. Ha csak a viharok .le nemjbrölték róla. _ A kik ott_ megfordulna^, kutassák föl a sírboltot, írják le és mentsék meg a feledéstől. S hogy meddig óluek az irónnal irt sorok, íme egy példa: 1851-ben egy gazdag szép korcséi leány elment Tolnába látogatásra rokonaihoz s ott orozva agyonlőtték. Midőn hazahozták Körösére hamvait, márványemlékére irónnal emléksort Írtam, mely még ma is olvasható! Puzdor Gyula Petőfit nagyon szerette s a. mikor együtt sétáltunk, gyakran fölszólította: — Sándor, kedves, szavald cl azt a szép verset, melyet a minap Írtál!
