Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

Legényem vallomása szerint ki, csak ’) éjjeli 11 órakor érkezett hozzám Nagy-Galambfalvára, Petőfinek teste előrészein : mellén, hasán több szúrás vala látható ; legényem, a tengeribe beljebb karjain vivé s ápolásával csak akkor ha gyott föl, midőn éleljeiei szüncdeztefe; de szólni egy szót sem szólt. Most figyelmet kérek. 1850- dik év február hóban Segesvárra vetődve mélt. özv. Sándor Józsefnéhez szálltam, nem tudom ha életben van-c még az általam még hamvaiban is igen tisztelt nagylelkű nő; megjegyzendő, hogy akkor vele lakott testvérjének leánya is, szintén özvegy asszony, később Szenriványi neje; a ház kiegészítő része volt még kívülem Anicza szakácsáé. A házi asszony fiának fogadott s unoka buga öcacsének, s én amazt mamamnak, ezt pedig nénémnek neveztem. Egy délután a majdnem szemközt lakó postamester jött kisded kő lünkbe, kinek érzelmével mamám oda menet rögtön megismertetett és óvatosságra intett; tudván pedig azt, hogy a segesvári csatában eihull- tak&l azon egyén tabariíá el, mint osztrák érzelmű kezdém hozzá szavaimat intézni, s a többi közt megkérdém, ha váljon ilyen kinézésű egyént nem takarított e el ? Midőta leírt alkotását s kinéíését ő, a rajta lévő ruházatja leírásával valódiságáról bizonyossá tőn : „Igen, úgymond, a nagy halom alatt fekszik ! Többen, de különösen az rimánkodott összetett kézzel életéért, midőn a főidet reájok hányattam“ úgymond „élek még, ne temessenek el elevenen!“ „Deki ügyelt volna arra, eltemettem a gonosz rebelliseket,“

Mamámnak egy szót sem szóltam arról, hogy Petőfi vol a leírt egyén,kit a postamester eleve nen eltemette,rosszul létem okául esak azt mond-1 tam, hogy a postamester azon embertelen tette, miszerint több magyart elevenen eltemettefe —- volt rósz hatással reám. „0 — úgy mond mamám — azt többször fogja tőle hallani, egyébről nem is tud ő beszélni, s ez embertelen tettére buszke s azzal mindég kérkedik.“ Tehát Petőfy Sándor kétségtelenül a nagyhalom alatt nyn- go8sza végáimát elevenen eltemetve.“ * i 2)

') Hogy fogalmunk legyen 7 éves granatérosból lett legényem inka becsületességéről: 1840 okt. hó vagy czept. végével Hargitáról báró Bémerliez Szalacsra (a falu nevét csak gyanítom már) koosiztam, -.pen a'atta jutott tudomásomra, hogy az órnlánczoinon függő kis eztist pisztolyt elvesztem, azért keresésére visz- szaküldém ; b Bémcrhcz menve honn nem találtam, akkor jutott eszembe, hogy az c'u Andrisom útitáskámmal s a benne lövő mindül pénzemmel is,melyet mindig nyakában horda, távozott. Onnan ÉrmihályfalváraBcr- i náth Gedeonhoz koesizíam, elbeszélvén esetemet,a házi ur maga a többivel keresztet velett pénzemre, azoni bau az én hü legényem negyed nap múlta a sok kéréséi után nagy éhen szoinjan csakugyan vis'zajó't a nélkül hogy egy kiojczárt költött volna.

’J E rémes elbeszélés oiöttüjk valószínűtlen ; nem