Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

A mi Heine-forditóink nem mind tudják Heinét egész mélyében átérezni; világosabban szólva: jól megértik, de a Heine különös nyelvének a gyakran homályban maradó színeit, árnyalatait nem látják meg. Ehhez több is kell, mint a német nyelv kifogástalan tudása. És ez a több van meg Spóner Andornál. Tudom, hogy ezt honnan veszi: onnan, hogy ö az akkor még főképpen német nyelvű késmárki líceumban, a tőszomszédságában lévő iskoláiban tanulhatott, de még inkább onnan, hogy az ő magyar beszéde és magyar gondolkozása csak a családja köréig, csak az udvara határáig terjedhet, azon túl már belejut a német beszédbe, német gondolkozásba, minthogy bérese is, kocsisa is, meg az egész. faluja is német. Viszont ez kárára is van, mert nem érülközvén az élő magyar népi nyelvvel, nem sajátíthatja el különös fordulatosságát, zamatját.

Sokszor látom ezt a fordításaiban. Idegenszerü mondat-kötések, szokatlan inversziók

gyakran zavarják az 6, különben kifogástalan, jó magyar nyelvét. Például:

Ültek szélesen kitárva,

Díszesen és piperésen;

Ritkán csak pillanthatálak Meg a páholy hátterében. (96. 1.)

De ezek nem olyan sűrűn előforduló elcsu- scamlások, hogy az egész harmóniáját elronthatnák.

Mindenesetre szerencsésebb a Spóner Petőfi- forditása s bizonyára nemcsak a magyar ember önzése mondatja velem, hogy ebben is többre vitte egy magyar, mint akármelyik német. És nagy az örömöm, mikor arra gondolok, hogy milyen szép, kifogástalan formában, pompás művészi áttételben, valóságos utána-költésiben olvashatják a németek Petőfit.