Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

eilen Bem táborához csatlakozandó annálfogva jalius 31 én hajnalban megindultam Segesvár irányában Nagy gálámbtalván keresztül Hiasfalvá nak, melytől alig busz lépésre előttünk pillantást meg egy sebesen ügető s kardjáról gyanítva — honvédtisztet, kiben én csakhamar Petőfi Sándort ismertem fői, vitorlavászonból készült öltönyben.

Iszonyú kin és fájdalom dnlbatott keblében s csak mintán parancs nélküli jövésemröl értesi tém, elhagyottságom és előbbi parancsom fölötti boszuságomat nyilvánitám — a tábortól! elmaradásának okáról kezdett elmélkedni: „Az öreg nr irányomban engesztelhetlecnek látszik, noha Erdélybe jövet visszatértem óta előzékeny szerete- tével halmozott el, de ngy látom, hogy az csnpa kétszínűség. 6 azt hiszi, hogy énesakverset tudok írni, de megmutatom, hogy hazám védje is tudok lenni!“ Sokat, sokat s agy beszélt, mint a ki elszántan halni készül. Tudván pedig, hogy Bem már M.-Vásárhclyröl sem akarta magával vinni, annálfogva könnyű volt Bemről való ferde nézetét ezáfolni; de mind hasztalan volt; ö vele azt senki sem lett volna képes elhitetni, miként Bem ötét n int költőt sokkal inkább tisztelte s élte sokkel becsesebb volt előtte, minthogysem a leghősiesb vívmánynál többre ne becsülte volna.

Párbeszédünket az első ágyuszó félbeszakító, azontúl kettőzve lépteinket siettünk Fehéregyhá zán keresztül a már attól ugyancsak távol csa tázó sereghez, a hol is én jobb szárnyra rendeltettem, ő pedig Bemhez sietett.

Délután — az órát megtekinteni eszembe sem jött, utóbb időm sem volt hozzá — a Ktiküllő túlsó partján túli hegy alatt épen oldalun&kal egyenest kibontakozó muszka hadsereg fehér lovasságának könnyű ágyúi támogatása közben sikerült a KUküllőn átgázolni a támadását visz- szaverni, száguldó Kossuthhuszárainkat zavarba hozni, kik miután Daczó őrnagyuk elesett, vad lutásnak eredtek, a muszka mészárlásainak martalékul hagyva a gyalogságot.

Való, hogy a muszka gyalogság a segesvári erdőn keresztül baiszárnvnnknak háta megé akart kerülni, s így a főerőDk a balszárnyra ha- zatott; de mintán a fenebbí esemény sokkal ké söbb történt, maiglan is titok maradt előttem, hogy Bem a jobb szárnyat a közelgő vész ellen mért megerősíteni elmulasztó, miután egyik oldalról a másikig laborunk, illetőleg seregünk puszta szemmel is belátható volt.

Midőn jobbról a vész elvonult, én a szétvert s körömbe gyűlt mintegy 350—400 legény élén, daczára a közeli menekvésnek, az ingadozni kezdett balszárny felé siettem, szaporodva falókkal, j