Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

O, szent költészet! mint le vagy alázva,

Miként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn Törekszenek, bogy fölemeljenek.

Azt hirdetik föl nem kent papjaid,

Azt hirdetik fenszóval, hogy teram vagy,

Nagyúri, díszes tündöklő terem.

Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárai illedelmesen.

Hallgassatok, ti ál, hamis próféták, Hallgassatok! egy szótok sem igaz.

A költészet nem társalgó terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet: olyan épület,

Me'y nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy;

Szóval, szentegyház, ahová belépni Bocskorban, sőt mezítláb is szabad . . .

És minden egyéb, amire az általa méltán fölösleges szószaporitásnak Ítélt ,,Elöszó“-ban ki terjeszkedett., amit őszinteségéről, egyenes jelleméről, nemes gondolkodásáról, büszke önérzettel hirdetett, mindaz sokkal tömörebben, plasztikusabban, elbá- jolóbban van meg verseiben. így az Én cimü költeményében, melyből csak ezt a két versszakot raga- ídorn ki:

Tiszta e kebelnek mélye;

Égi kéz lővelt beléje Lángokat.

És a lángok szűzen égnek Szent oltárul az erénynek,

El nem romlott szív alatt . . .

Mint a róna, hol születtem,

Lelkem útja tetteimben egyenes:

Szavaimmal egy az érzet, 1

Célra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres! . . .

Védekezése az alszerüség vádja ellen ott van a Képzetem, cimü versében, mely igy kezdődik: „Még mit nem mondanak! Hogy az én képzetem alant jár“ s amelynek hires végszavai: „ . . . TJj világot alkot mindenhatósága.“

A kritikusok elleni szilaj kirohanása mennyivel knpozáiisabb erejű költeményeiben, mint az Előszó prózájában. íme:

Mit ugattok, mit haraptok Engemet hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfúltok Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sárj adékain:

A korláttalan természet Vadvirága vagyok énl