Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

Vagy ez:

Rágódjanak szegények,

Csak élősködjenek!

Hiszen, ha nem csalódom,

Tán ők is emberek . . .

Amit a rím és mértékről ir az Előszóban, ott van a Rongyos vitézek cimii versében; amit költészetéről, szaggatottságáról mond, ott viharzik Az én j képzeletem, Az én pegazusom cimii elragadó költeményeiben. No meg a többiben: Egy fiatal íróhoz, Költő lenni, vagy nem lenni, A XIX. század költői, Az utánzókhoz stb.

Petőfi nem ismételhette önmagát. Hiszen még attól is idegenkedett, hogy ugyanegy költői képet kétszer alkalmazzon. Csattanós példája ennek épen az a most Kéry Gyula által közzétett, Láttál-e a róna felett . . . című, eddigelé ösmeretlen verse, mely igy hangzik:

„Láttál-e a róna felett Elszállni madársereget,

Ha rája lövőnek V

így szállnak az évek! . . stb.

Miért hagyta ki Petőfi ezt a verset kötetéből? Azért, mert ugyanezt a képet az elszálló madársc- regről már alkalmazta egyszer ebben a másik, bájos kis versében:

Szállnak reményűik, e szép madarak . . .

Midőn legjobban szállanak,

S szljják a mennyei tiszta léget,

Hol már sas sem tanyáz:

Jön a való, e zord vadász

S lelövöldözi őket.