Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
Petőfi ismeretlen müyei. Egy kis hivalkodással kezdem. Anch’ io . . . era scrittore. írogattam valamikor magam is. No, nem épen világrengető dolgokat, de — Írogattam.... És írogattam) Petőfiről is, nem egyszer, — sokszor. \ Tanúm rá a régi Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság, A Hét, Nemzet, Független Magyarország, mindenek fölött azonban a jó öreg Szinnyei bácsinak Petőfi-bibliografiája. De magában a Pesti Hírlapban is megszólalhattam pár évvel ezelőtt: egyszer ama bizonyos „Petőfi-koponya“ ügyében, másszor meg Petőfi képviselőjelöltsége dolgában, némi, akkortájt aktuális vonatkozással. No® hát, ez az én lelkes Petőfista „múltam“ bátorít fel arra, hogy Petőfinek Kéry Gyula által min apában közzétett „ismeretlen“ műveiről egyet- mást elmondjak. Mindenekelőtt azt, hogy a napisajtó nagy részének harsány heurékája, melylyel különösem a prózában irt „Előszót“ fogadta, — sit venia verbo — megdöbbentő tájékozatlanságra vall. Valósággal komikusán bat azonban a sokak által felkapott ama fontoskodó kijelentése néhány napilapunknak, bogy igazában csak most, ez által az Előszó által válnak teljessé Petőfi művei, hogy igazában csak ez az Előszó adja nekünk Petőfit a maga teljes tökéletes mivoltában, csak most, csak igy, ezzel az Élőbeszéddel érthetjük meg őt egészen, etb. stb. Hát ez vaskos tévedés! Azt az Előszót nem ok nélkül tette ad acta Petőfi. Félretette egyszerűen azért, mert fölöslegessé vált, mert mindazt, amit benne prózában akart elmondani, részint már előbb, részint utóbb, remek versekbe öntötte. Abban a fölfedezett Előszóban legfrappánsabban hatott ugyebár ez a passzus: „Szerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocs- korban, sőt mezítláb is beléphetni!“ ... Es most tessék elolvasni „A Itöltészet" cimü versét, mely igy hangzik:
