Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Egy vén gyerekről.

(Kertbeny K. M.)

Bizony gyerek volt ő, amig élt. Fiatal gyerek a harmincas években, akiből aztán az a vén gyerek lett, akit tegnap kísértünk ki a kerepesi temetőbe. Sohasem látta egyikünk se szomorúnak, de még csak komolynak sem. Pedig akárhányszor volt olyan állapotban, | hogy bármelyikünk megsinlette volna a felét is. De ő oda sem nézett neki. Mindig figurázott, még pedig maga-magát figurázta ki legszívesebben.

Vagy kilenc napja, hogy egy hordár karján láttam a barátok terén vánszorogni. Megilletődtem s gondoltam magamban, nem soká lesz már szüksége erre az istápra. Kertbeny vígan integetett felém. Nem is azon kezdte, hogy milyen csúffá lett, hanem azon, hogy lám, milyen hódítást tett. »Meine jüngste Eroberung«, mondá, bosszú, reszketeg karját az öreg szolga felé kinyújtva, »und mein letztes Anleben«, tette hozzá, mulatságosan mozgatván a borzas bajszát, ami nála mosolygás számba ment. Az »Anleben« szó alatt a támaszkodást is érthette, A tréfás megjegyzés élét persze azok ellen az örökös, kifogyhatatlan zavarok ellen fordítá, a melyek a boldogult boldogtalant teljes életében üldözték.

Mert ő boldogtalan volt, akár hogy élcelődött is magáról. Talán épen azért. Csak az utolsó években lelt egy kis megnyugvást abban a gondolatban, hogy mégis elösmerik őt végre itthon, ebben a hazában, amelyért— ő azt úgy gondolta — sokat tett, mert első vitte ki magával a Petőfi dicsőségét, »hinaus in’s Beich«, nagy Németországba. De mikor itthon is olvasták az ő fordításait, amelyek, főleg első kiadásukban, oly nagyokat vétettek a legmagyarabb költő ellen: kezdtek rá nagyon haragudni és megeresztették ellene a gúny darazsait. Greguss erős hangon tiltakozott az ő »ferdítései« ellen, Jókai megtette Kert- benyből »Kertbőlky«-vé, Pákh Albert meg utánozta az ő fordításait hihetetlen németségben s a legmulatságosabb félreértésekben. Hogy a szerelem harmat- csöppjét, melyről a költő »Őrültje« beszél, harmad- csöppnek értve, úgy forditá le, hogy »dreiviertel Tropfen« : ez való igaz s meg is olvasható az első