Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

főztjét (komolyan), ócsárolta az urát (tréfásan) és térde kalácsára ölelgette viruló gyermekeit. Ez a szeretetve és tiszteletre méltó hölgy volt az, aki mindvégig anyáskodott a vén gyerek mellett s mindaddig, a mig öreg betegje élhetett erős levessel s gyöngéd ételekkel: küldözte neki a kórházba.

Neugebauer Lászlónak, a jeles műfordítónak édes anyja is megemlékezett az öreg úrról s most karácsonykor dús töltelékű diós és mákos patkóval kedveskedett neki, amire a beteg iró a »gefüllt« és »gefühlt« fonisztikus rokonságát egy mulatságos levélben a végletig variálta.

Az »öreg ur« ? Hiszen csak ötvenhat esztendőt élt mindössze. Termékeny és termékenyítő munkássága öregbité ez életkort, de nem öregíté.

Nem tudom, az istenadta, mikor tehetetlenül nyúlt el halálos ágyán, béna nyelvével mit motyogott. Talán bizony komoly szavak voltak, amiket csak úgy tagolva rebegett. Meglehet, de én azt hiszem, hogy akkor is valami dévaj mondás fagyott meg az ajakán.

Legyen neki könnyű e föld, melyen annyi zaklatás közt futott s tartsuk hálás tiszteletben az ő emlékét. Csicseri Bors.