Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Szegény flu ! eljártak az idők,

De szép reménye mind hiában van,

A lány mint éjszak, szüntelen oly hideg S az ifjú birtok- és vagyontalan.

III.

„Búcsúzni jöttem, Ida !

Búcsúzni kedvesem,

Hagyj szép szemedbe még ez Egyszer tekintenem.

Gyulaszd még egyszet e szűt Csókodnak lángival,

Mely nem sokára úgy is Bánat között kihal.

Kihal s miattad Ida Fog elhamvadni majd,

Az üldözött nem bírja E nagy szerelmi bajt,

Te drága érzéketlen,

Te most is szeretett,

Isten veled örökre,

Idám, isten veled.

Hosszú lesz bujdosásom Hosszú és sivatag,

Mig lábaim elvégre A sírba botlanak.“

És szólna még tovább is A búcsúzó talán ;

De hévvel megszakasztja Búcsúját a leány.

,Nem ifjú, menni nem fogsz,

Neked maradni kell,

Igen, te fogsz maradni Én, én . . . én mégyek el.

És most a búcsúéra V égpillantásiban,

Szabad legyen kimondanom Mi szűmbe’ rejtve van :

Szerettelek s szeretlek,

Égőn szeretlek én,

Egy Aetna lángol érted Szivemnek fenekén.