Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Tudom szived lángoló,

De én a kéjleány,

Mint vágyalkodhatám a Legtisztább szív után ?

Eloltani óhajtám Emésztő lángodat,

S elzártam ah előled Érzett világomat.:

lm, kincsed gazdaságod,

A melylyel halmozói,

Fogadd, fogadd oh vissza,

Még érintetlen áll.

S vedd még ez egypár könyet Szelíd emlék gyanánt,

Vagy jobb, felejtsd örökre A bűnös kéjlányt.’

S tovább nem szólhat Ida —

Ellágyult érzete,

Éjfél-sötét szemébe Könyűket szöktete.

IV.

És mindkettő maradott S rövid idő után Oltár előtt az ifjú,

Oltár előtt a lány.

S tán mondanom nem is kell,

Hogy ifjú és leány Hűséget esküvének Oltárnak zsámolyán.

S az esküt nem zavarja A bús emlékezet,

A megtisztult kebelnek Dija : h ü erezet.

Ez a hosszú költemény, mint már említettem, egyszer már megjelent nyomtatásban a pápai ref. kollégium kebelében 1841 óta fenn álló „Ifjúsági képzőtársulat“ 1845-iki kiadványában, a Tavaszban. Ugyancsak ebben jelentek meg Jókai „Istenítélet“ ez. beszélye s Petőfi