Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Tessék ezt nekem lerajzolni.

És Kulcsár Endre azt akarja, és pedig ismételten akarja, hogy tőle, mint a Petőfi intenciójának , egyedül csalhatatlan tolmácsától, mindezt komolyan vegyük, örök tanúságul idézvén Aranyt, mint a kinek »készakaratos szabadosságai a legmesteribb alakítás Útmutatói.«

És ezek nem badarságok. Ezek nyugodt komolysággal megfontolt érvek. Mert ime, kis badar! bemutatok néked egy egész kompániát ködös Angliából és a ragypgó Arany őrültjeiből, ismerkedj meg velők. Ez itt »Ágnes asszony«. Ez »Bor«, ez meg »Bende vitéz« stb.

De uram! hogy kerülnek ezek a Petőfi »őrültjének családjába ? Hisz ezek a legszorosabb értelemben vett versek. A rythmus és metrika remekei. Hisz ezek mindnyájan egy előre megállapított alaptörvény folytonosságának hódolnak, még pedig nem itt-ott szórványosan, hanem strófánként s teljes egészükben mindvégig. Keni a szabadosság, hanem az akaratos szabatosság műegészei. Ki láthatja ezt az egészet a Petőfi »Orült«-jében ? Vagy legalább is annyira szemlélhető szabadosságot, mint Reviczkynél a »Pán ha- lálá«-ban, a ledér dobzódás és kockarázás pattogó adonissai, a jambusi alaptól elkülönítve. Az efféle műveletnek is azonban nem itt-ott, elszórt ecsetvonásokban, hanem egy kidomborított egészben kell nyilvánulnia, ha az a kép s illetve metrika láttatni és és szemléltetni akarja magát.

De az olyan szabadosságról, mint a minővel Kulcsár Endre remekelteti Petőfit, szóljon az örök tanúságul idézett Arany maga, az ő tudvalévő öcscsé- hez: Vojtinához.

»Ki jámbusokban ir, kivált komoly Verset, caesurát ne tegyen sehol.

Jambust pedig csak ott ejtsen belé,

Hol semmiképp el nem kerülhető.

Végül csupán hosszúkat tenni szebb,

Had’ vonja lábát mint a sánta eb.«

Szóról szóra az »Őrült« állítólagos technikájának kritikája, melynek mindjárt első strófájában is 13 hosszú spondeus, 7 kurta pirikhius, 4 törvénytelen trocheus közé, bele került 5 jambusütem, azaz »láb* is, mint Pilátus a credóba.

De hogy mennyire nem akarta Petőfi a műértő közönséget céljai felől tévedésbe ejteni, elég legyen reá mutatnom az »Őrült« 7-dik strófájának harmadik sorára, mely a leggyönyörűbb jambusi sor lehetett volna, ha egy közbevetett »hogy« szócskával tönkre nem teszi.