Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
»Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt. Pedig az a »hogy« sem magyarosságot, sem tárgyfestést nem pótol, sőt a nélkül az intelmet is komolyabbá tette volna. Ez, azt hiszem, mégis csak határozottabb akaratosságot árul el, mint az utolsó előtti sor végén az a névelőnyi iráshiba, melybe Kulcsár Endre oly görcsös erővel kapaszkodik. S ha meglátta, nem tudná-e nekem megmagyarázni azt is, hogy az utolsó strófa refrainje, mi utón került a sor végére, és nem a többiek példájára, külön sorba. S ha nem tudná, megsúgom én: futtában. Vagy tán ebben is vala- ! melyes titkos intenció rejlik ? Ezt derítse ki Kulcsár Endre, én nem tudok róla semmit. A mi pedig a magyartalanságot illeti, úgy fogtam fel, hogy a mi nyelvtanilag szabályos, nem lehet magyartalan. A nyelvtudományi fejtegetéseket azonban én is szívesen elengedem, de nem hallgathattam el ezt a választ, azért sem, mert Kulcsár Endre kérdéseket intézett hozzám, még pedig olyanokat, melyekre választ sem akar hallani, de melyekkel engem gyanúba kever, meghurcol a nyilvánosság előtt. Vagy hol mondtam én, hogy a dal alakja nem vers ? Hogy a jambusi vers nem alkalmas az őrület jeleneteinek festésére ? Hogy a gondolat-rythmus egy költeményt szorosabb értelembe vett verssé tehet ? Hogy a mesteri iitemcsoportositásnak nincs meg a maga jogosultsága ? Mindezekre feleljen ne Kulcsár Endre, hanem a pártatlan szives olvasó. Jékey Aladár.
