Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

[ által véltünk megszüntethetni; s mivel erre legcél- I szerűbb eszközül az olvasmányok szolgáltak, melyek kellemes időtöltés mellett a szívnek hazafias érzel- [ mekre fogékonynyá tételét is megkísérlik mindama j módokkal, melyek a költészetnek mindenek fölött hatalmában állanak, ha e hatalommal a jó és ne- ! mes érzelmekre szintúgy, mint cselekményekre buzdító tiszta akarat is párosúl: nekünk Íróknak, a kiknek akkori csekély számát pótolta a hév és lelkesedés, jutott a magasztos hivatás, hogy midőn az élet minden viszonyában a nemzetiség magasztos eszméje szolgált rugóul s minden erő, akarat és tehetség oda irányult, hogy nemzetiségünk minél szilárdabbá tétessék, édes magyar nyelvünk minél általánosabban hangozzék a hon minden polgárának ajkain, — e nemes irányhoz teljes erővel csatlakozzunk és közreműködjünk az irodalom által azokkal, kiket a törvény- hozás és a törvények végrehajtása körében a gyakorlati tevékenység, habár az élet más ösvényén is, pályavezéreinkké jelölt.

Eleinte sok panaszt lehetett hallani — s pedig jó, becsületes hazafiaktól is, — mintha nyelvünk ke- vesbbé volna kiképezve, semhogy annak ügyében akár a törvényhozás, akár az irodalom terén sikeresen munkálkodni lehetne. Ha e panasz némileg igazságosnak látszott is, közelebbről tekintve mégis alaptalan volt. A szokatlanság, a gyakorlatlanság adott okot panaszokra az irók ellen, hogy oly keveset nyújtottak, a mi az olvasók vágyát kielégítheti; a korban feküdt a bűn, melyben éltek s mely kétségkívül legnehezebb időszaka volt irodalmunknak. Legtöbben hazánkfiai közül nem magyarokúi nevelkedtek, olvasmányuk zsenge koruktól fogva idegen volt, keblük és lelkűk a külföld jelesb Íróinak dúsélvezetű műveihez szokott s ime, alig kezdett irodalmunk ébredezni, olyanokat követeitek a magyar írótól is. ÍN agyuraink soraiban alig találkozott egy-kettő, a ki az irói toll forgatásához értett volna s e kevesek is többnyire idegen nyelven írtak; társadalmi viszonyaink pedig elzárták a rang- és cimernélkűli magyar iró előtt az úgynevezett »salon«-okat, melyekben a külföldiek hazájukban, már régóta otthonosak voltak. De ha azokba véletlenül bejutott is, idegen nyelven volt kénytelen beszélni, nehogy műveletlennek vagy ázsiai nomádnak tartsák. Az angol, francia, olasz és német nyelv társalgási nyelv is a fejdelmi udvaroktól kezdve a nemesi palotákon s a polgárok kényelmes lakain keresztül le az utolsó pórvityillóig; ott festhet az iró nemzeti jellemet nemzeti nyelven s azzal a szóejtéssel, mely tárgyához legalkalmasabb : mert nyitva áll az út a kunyhótól a trónig, apadatlan forrásul tárgyaira és nyelvére nézve. Hálunk, ha szegény poraink szulmafödeles kalibáit s nehány kevés számú nemes