Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

-j- Prielle Kornélia ismeretsége Petőfivel.

A »Koszorú« májusi füzetét Prielle Kornélia kőnyomatú arcképe s a művésznőnek egy, tárgyánál és előadási módjánál fogva egyaránt érdekes emlékrajza diszíti. Petőfivel való ismeretségét beszéli el igen élénken, közvetlenül, a szerkesztőhöz intézett levélben. Ezt az ismeretséget mások igen hibás adatokkal írták le; egyik igy irt felőle : a debreceni színházban »az első felvonás alatt meglátták egymást, a második után szerelmet vallottak, a harmadik után paphoz futottak, ki nem akarván őket éjnek idején összeesketni, reggelre aztán kiábrándultak.« A művésznőnek — mint írja — fájt ilyesmit olvasni, de gyöngéd okból hallgatott: nem akart a Petőfi és Szendrey Julia szerelmén egy kis bárányfelhő lenni. Most azonban, felhívás következtében, elbeszéli, hogy Petőfi e lángja nem volt egészen »költői hóbort«, a minek valaki nevezte. A kerepesi úti 23-dik számú házban, hol akkor sok színész lakott, látta a művésznő először Petőfit, Egressy Gábornál. Nem tetszett neki, mert nem úgy öltözött, mint más. Akkor meg épen meg is boszankodott rá, midőn Czakó Zsig- | mond ingerkedve beszélte neki: Petőfi róla azt monda a színházban : »Kár, hogy az a csitri haja úgy elrútítja azt a kis leányt«. — »Mondja meg neki —üzente a kislány, — hogy ne nézzen rám addig, mig a hajam meg nem nő ; de az ő kócos feje, fogadom, akkor sem fog nekem tetszeni.« A másik év őszén Kornélia Debrecenben a Feleki társulatának tagja volt. Ép a »Két pisztoly«-t játszották s abban Kornélia a Lenke szerepét, midőn hire futott, hogy Petőfi a színházban. Kedvéért Kornélia a zongorajelenetben nem a »Föl, föl a vérző kebelről« dalt énekelte el, hanem a költő dalát : »A virágnak megtiltani nem lehet.« Ez egy szerény üdvözlése volt a költőnek a szinpadról. Petőfi fel is meDt barátilag üdvözölni a színészeket és Kornéliát, ki vidáman mondta neki : »Még mindig rövid a hajam, de biztosítom, hogy már élénkebb felfogást rejtek alatta s önnek minden költeményét könyv nélkül tudom.« Aztán élénken évődtek. Másnap a próbára is elment Petőfi s azt mondta neki, hogy »szerelmes.« Kibe? »A kis Nellibe, kinek még most is rövid ugyan a haja, de ki még rövidebb észszel is beláthatná, hogy fülig szerelmes lettem bele.« A kis szinésznö aztán befutott a színpadra, mert jelenése volt. Délután meglátogatta s haragudott Kuthyra, a mért az ő arcképe a lánykánál meg volt koszorúzva. Beszélgettek s Petőfi egyszer csak azt mondá Kornéliának,egyesítsék a nevüket, legyen Petőimé; nőül veszi, ha hozzá megy. A beszélgetést megzavarta valami s izgatottan váltak el. A lány arra gondolt, boldog lesz-e Petőfivel s aztán a Kuthy képéről levette a koszorút. Este a »Lara hét fiá«-t játszották s mivel Kornélia fehérbe