Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

A Petöfi-társaság közülése.

(B.) Yizkereszt délelőttjén az akadémia dísztermében volt, d. e. tíztől egyig. Nők elég szép számmal jelentek meg a karzaton s a földszint három első széksorában; ifjúság bőven volt; de kitűnőségek hiányoztak.

Északy Károly alelnök, a társaság e buzgó vezetője s egyik legrokonszenvesebb alakja, nyitá meg az ülést, beszélve a mostoha viszonyokról, melyek a szépirodalomnak nem igen kedveznek s reményét fejezve ki, hogy nyugodtabb viszonyok közt a szép- irodalom is vissza fogja hódítani természetes jogát. A mostoha időket S z a n a Tamás titkár is pengette, mivel a társaság működéséről valami sok mondanivalója úgysem volt. Tartottak üléseket, kiadtak egy pár könyvet, két kitűnő tag (Szigligeti é3 Balogh Zoltán) elhunyt, választottak helyettök nyolc újat, alapítót kaptak egy esztendőben kettőt, a beti lapból pedig lett havi folyóirat. Az idő elleni panaszokra, melyek e két hivatalos előadásból hangzottak, az a megjegyzésünk, hogy a pártolás mostohaságát nemcsak a viszonyok súlya és a közönség érdeklődésének hanyatlása idézik elő, hanem maguk az irók is, midőn fölösleges vállalkozásokat indítanak. Többi közt olyan körű szépirodalomnak, minő a miénk, nem volt-e elég egy társaság: a »Kisfaludy«? Lehetett-e egy másikat, teljesen hasonló szervezettel, alakítani ama kockáztatás nélkül, hogy az újabb, mely nem rendelkezik annyi anyagi és szellemi erővel, tekintély- lyel és múlttal, »mostoha időt« fog látni? De ez még nem bizonyítja azt, hogy korunk a költészet iránt teljesen mostoha. Igazi költőt most is ért és élvez a kor. Ép e nyomasztó években kelt el a legtöbb Petőfi-kiadás. Nehány hét előtt az Athenaeum nyomatott újra tizenkétezer példányt s maholnap az is fogytán lesz. Nem egészen a Petőfi-tár- saság saját viszonyai szerint kell tehát megítélni a magyar szépirodalom átalános viszonyait.