Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
A Petöíi-Társaság hatodik közülése. (Pénteken délelőtt.) (F.) Az akadémiai palota homlokzatán nagy j nemzeti zászló, a díszterem emelvényének egyik oldalán a társaság tagjai, másik oldalán hölgyek, az elnöki asztalnál Jókai, Komócsy József és Yáradi Antal, az j első széksorok hosszában szintén hölgyek, a parket és karzat tele, legnagyobb számban fiatalsággal, — ez volt a közűlés külső képe. A tárgysor méltán vonzott s ha kissé hosszúra : volt is szabva, nem fárasztó ki a figyelmet, még ke- vésbbé a türelmet, Komócs;/ József alelnök nyitotta meg a közűlést rövid beszéddel. Petőfiről szólt általánosságban, a költőről, ki tollal és karddal irta be nevét a halhatatlanság könyvébe. Magasztala, mint a szabadság, szerelem, családi élet, honszeretet és nemes ábrándok dalnokát. Az ő emlékezetét üli — úgymond — a társaság, melyet nevének varázsa köt össze s buzdít munkára. A rövid beszédet, melyet a költőből vett idézetek szépítettek, éljenzéssel fogadta a közönség. A titkári jelentés, melyet Váradi Antal olvasott fel, azzal kezdődött, hogy a társaság kettős feladata: terjeszteni a Petőfi kultuszát s kizárólag eredeti művek bemutatásával emelni a szépirodalmat. A lefolyt évben is voltak széptani fejtegetések Petőfiről, szőnyegre kerültek uj adatok az ő életrajzához, közöltek teljesen tőle egy eddig csak részleteiben ismert költeményt, egy tiszteleti tag: Cassone pedig olaszúl adta ki Petőfi-fordításait. Gondoskodott továbbá a társaság arról, hogy Petőfi szüleinek hamvait áthelyezze a kerepesuti temetőbe. Képviselve volt Szekszárdon a Garay-ünnepen s Komáromban a Jókai születési házának emléktáblával történt ékesítésén. Kiadta: a Bartók Lajos költeményeit, a K. Papp Miklós kisebb dolgozatait s a »Koszorú« füzeteit. Tagnak megválasztotta Mikszáth Kálmánt, e jeles tehetségű elbeszélőt. A havi üléseken 25 tagtól és hat vendégtől voltak felolvasások. Az ülések látogatottak voltak, de ezzel — mint a jelentés előadá — nem állt arányban a szépirodalom és a társaság anyagi támogatása. Úgy látszik, a közönség a széptől a hasznos felé fordult. Oly írónk, ki gondtól mentten egészen a szépirodalomnak élne, alig van. Annak művelése még ma sem lehet életcél. Kiváló regény vagy költeményfüzér is csak
