Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

évek múltán láthat második kiadást. A költészetet még mindig sokan tartják csupán a szórakoztatás eszközének, nem látva be, hogy mennyire közművelődési tényező. Külföldön nagy államférfiak is szentelnek időt szépirodalmi foglalkozásnak, a minek aztán az a következménye, hogy nem hiányzik náluk a választékosság, emelkedettség hangja, mint hiányzik nálunk a legtöbb tudományos műben és parlamenti szónoklatban. Ha a költészetet csupán a nőnem és fiatalság könnyebb szellemi táplálékának fogják tekinteni ezentúl is: akkor eljön az idő, midőn a költészet oltára pusztán, papok nélkül fog maradni. A titkári jelentés ennélfogva a nemzet jobb részéhez fordul, hogy támogassa jobban a szépirodalmat, melynek erre most annyival nagyobb szüksége van, mivel a külföldi irodalmak versenye is nyomja.

A felolvasások sorát b. Kaas Ivor kezdte meg, olvasva a »Millenarium«-ról. Ez egy melegen irt, buzdító vezércikk, azzal a programm-tervvel, hogy mint kellene megünnepelni a honfoglalás ezredéves fordulóját. Először is az akadémia föladata megállapítani annak ma még kérdéses esztendejét. Aztán a kijelölt napon kellene leleplezni a Szent István király szobrát, melynek létrehozása végett sikerrel kecsegtető mozgalom indult meg. E szobor legjobb helye volna a budai Szent-Gryörgy tér, emlékeztetve a királyokat, hogy ők magyarok, az Árpád fejedelmi székének örökösei. A honfoglalás nevezetesb pontjain: Munkácson, Pusztaszeren, Pannonhalmán állami gyárakban öntetendő oszlopokat kellene emelni. Továbbá: Budán Árpád sírkápolnájának építése, az uj országház termeiben történelmi falképek, a múzeumban régi nagyok szobor- és arcképcsarnoka, az akadémia részéről a honfoglalás történetének megiratása, országos termény- és iparkiállítás s oly nemzeti ünnep, melyen a magyar király is jelen lenne — ime a programm-terv főbb vonásai, melyeket a felolvasó lelkesen óhajt és adott elő. Zajos éljen mondta rá az »úgy legyen«-t.

Majd Komócsy József egy érzéssel irt lírai költeménynyel: »Sötét hosszú éjszakákon« nyerte meg a köztetszést.

Bercsényi Béla rajzot olvasott föl Petelei Istvántól. Cime: »A nagyanyó reménysége.« A vak nagy I anyó fényes jövőt jósol unokájának. Mikor ez az unoka hamis kártyás hírébe esve, haza kerül írnoknak, a I nagyanyóval azt hitetik el, hogy magas rangú hiva-