Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Hogy az akadémia 1858 előtt miért nem jutalmazhatta meg Petőfi költeményeit, az kitűnik magából a jegyzőkönyvből. Petőfi 1844-ben adta ki költeményeinek első kisebb gyűjteményét, 1845-ben ennek folytatását és végre 1847-ben nagy gyűjteményét, a mely magában foglalta a két első gyűjteményt és némely önállóan megjelent műveket is. A nagyjutalom bat évenkint szokott kiadatni s igy az akadémia Petőfit a legjobb akarat mellett is csak 1849-ben jutalmazhatta volna, azonban akkor nem tarthatván nagygyűlést, az elmaradt jutalmat csak 1858-ban adhatta ki, a midőn a nagygyűlés tartása megengedtetett. A 200 arany jutalom ki is adatott fiának, a kinek egyedül ez tette atyjáról maradt örökségét, azzal az ezer forinttal együtt, melyet Pfeiffer fizetett az általam kiadott »Vegyes művek«-ért. Az sem igaz, hogy Petőfit országunk nagyjai semmi figyelemre nem méltatták s csak a kunyhók becsülték. Eötvös elég országnagy volt mind rangjára, mind politikai és irodalmi állására nézve és 1846-ban ő irt egy egész cikket Petőfi mellett. Petőfi dalait épen úgy énekelték a szalonokban, mint másutt, midőn a negyvenes években a magyar dalok divatba jöttek, s munkáit a hazafiasb magyar arisztokrácia épen úgy ismerte, mint a középosztály és sokkal inkább, mint a szorosb értelemben vett nép. Ha Petőfi csak a kunyhók kedvence lett volna, Emick bajosan vette volna meg költeményeit örökre és semmi esetre sem adta volna ki oly díszesen. Az igaz, hogy Petőfit sem kis, sem nagy ur, sem pedig a kunyhók lakója nem kínálta meg pénzzel, de azt Petőfi el sem fogadta volna. Azonban ilynemű jutalomra talán az »Üstökös« sem gondolt. Petőfi, munkái ügyében, csak egyszer folyamodott nem könyvárushoz, de az sem volt magánszemély ; 1849-ben Kossuthnak, mint a magyar kormány elnökének, azt az ajánlatot tette, hogy 1848|49-ben irt költeményeit vegye meg az állam kinyomatás végett, minthogy a könyvárusok semmire sem vállalkoznak. Kossuth nem teljesítette Petőfi kérését, azonban később Szemere, a Csengery közbenjárására, megtett annyit, hogy »Honvéd« című költeményét megvette az állami pénztárból 500 forinton, kinyomatta és kiosztotta a hadseregben. De elég erről ennyi. Soraim közlését kérve, maradtam teljes tisztelettel Budapest jun. 24-én. 1877. Gyulai Pál.
