Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Hogy az akadémia 1858 előtt miért nem jutal­mazhatta meg Petőfi költeményeit, az kitűnik magá­ból a jegyzőkönyvből. Petőfi 1844-ben adta ki költe­ményeinek első kisebb gyűjteményét, 1845-ben ennek folytatását és végre 1847-ben nagy gyűjteményét, a mely magában foglalta a két első gyűjteményt és némely önállóan megjelent műveket is. A nagyjuta­lom bat évenkint szokott kiadatni s igy az akadémia Petőfit a legjobb akarat mellett is csak 1849-ben jutalmazhatta volna, azonban akkor nem tarthatván nagygyűlést, az elmaradt jutalmat csak 1858-ban adhatta ki, a midőn a nagygyűlés tartása megenged­tetett. A 200 arany jutalom ki is adatott fiának, a kinek egyedül ez tette atyjáról maradt örökségét, azzal az ezer forinttal együtt, melyet Pfeiffer fize­tett az általam kiadott »Vegyes művek«-ért. Az sem igaz, hogy Petőfit országunk nagyjai semmi figyelemre nem méltatták s csak a kunyhók becsülték. Eötvös elég országnagy volt mind rang­jára, mind politikai és irodalmi állására nézve és 1846-ban ő irt egy egész cikket Petőfi mellett. Petőfi dalait épen úgy énekelték a szalonokban, mint másutt, midőn a negyvenes években a magyar dalok divatba jöttek, s munkáit a hazafiasb magyar arisztokrácia épen úgy ismerte, mint a középosztály és sokkal in­kább, mint a szorosb értelemben vett nép. Ha Petőfi csak a kunyhók kedvence lett volna, Emick bajosan vette volna meg költeményeit örökre és semmi esetre sem adta volna ki oly díszesen. Az igaz, hogy Petőfit sem kis, sem nagy ur, sem pedig a kunyhók lakója nem kínálta meg pénzzel, de azt Petőfi el sem fogadta volna. Azonban ilynemű ju­talomra talán az »Üstökös« sem gondolt. Petőfi, mun­kái ügyében, csak egyszer folyamodott nem könyvárus­hoz, de az sem volt magánszemély ; 1849-ben Kos­suthnak, mint a magyar kormány elnökének, azt az ajánlatot tette, hogy 1848|49-ben irt költeményeit vegye meg az állam kinyomatás végett, minthogy a könyvárusok semmire sem vállalkoznak. Kossuth nem teljesítette Petőfi kérését, azonban később Sze­mere, a Csengery közbenjárására, megtett annyit, hogy »Honvéd« című költeményét megvette az állami pénz­tárból 500 forinton, kinyomatta és kiosztotta a had­seregben. De elég erről ennyi. Soraim közlését kérve, maradtam teljes tisztelettel Budapest jun. 24-én. 1877. Gyulai Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents