Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

* A „Petőfi-Társaság“ ma d. e. tiz órakor »az irók és művészek társasága«-nak helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, az alaszabályok módosítása ügyében. Tíz hónapja sincs, hogy alakult s ma már másodízben érzi szükségét annak, hogy alapszabályain módosítani kell. Jele ez egyfelől annak, hogy a társaságot hamar ütötték nyélbe, másfelől pedig annak, hogy a buzgóbb tagok magok is érzik a szervezet hiányosságát, ügy halljuk, a tagok számát jelentékenyen fel akarják emelni, mivel a megválasztott nevezetesb irók nagyrésze eddigelé közönyt mutatott a társaság működése iránt: se nem dolgoznak, se nem járnak az ülésekre. Csak tiz-tizenkét tag van, kik rendesen buzgóságot fejtenek ki s ez nem elégséges. A Petőfi-Társaság fenállását különben az határozza el van-e valódi szükség rá? ítészünkről azt hissszük, hogy lehetne, de más szervezettel. Mint második és halványabb kiadása a Kisfaludy-Társaságnak, nem pótol hézagot s nem is versenyezhet amazzal, melynek tőkéje, régi fenállásánál fogva tekintélye és sok összeköttetése van. Át kellene tehát alakítani úgy, a mint egykor az »Ellenőr« igen helyesen indítványozta, hogy t. i. a »Természettudományi Társulat« mintájára szervezzenek oly »szépirodalmi társulat«-ot, melynek tagja lehessen mindenki, a ki évenkint bizonyos tagdíj t fizet. Nem kétkedünk, hogy ily társaságnak rövid időn számos tagja lenne s összegyűlne annyi pénz, mennyivel már csakugyan lehetne valamit lendíteni a hazai szépirodalom ügyén. így aztán meg lehetne tartani ép úgy a felolvasó üléseket is, mint most, s nagyobb közönség számára adni lapot és könyveket. Mert ép a társaság tagjai előtt nem titok, hogy az egyleti közlöny eddigelé annyi pártolóval sem találkozott, mennyit mégis csak megérdemelne ; sőt a könyvkiadás számára sem érkezett valami sok előfizető. Szóval nincs pénz, melyre — ez lévén »életünkben a szekérkenő« — még a múzsáknak is szükségük van, ha egy kicsit könnyebben kívánnak szárnyalni. Alapítványokat nem igen várhat a Petőfi-Társaság s igy jövője érdekében alig lehet célszerűbb, mint amaz indítvány elfogadása, melyet az irodalom iránti érdekeltségből bátrak valánk ezúttal föleleveníteni. Mennél hamarább fogadná el ezt a szervezetet a társaság, annál több sikerre számolhatna. Mert az idő foly s a mi az időben nem emelkedik, az végre is elkallódik.