Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Petőfi és a m. t. akadémia.

Tisztelt szerkesztő úr! A Manasszes-féle Petőfi- mondának ugyan vége szakadt; de a Petőfi emlékét úgy most, mint régebben, folyvást kisérti bizonyos Manasszes-féle szellem. Hiszen »Szibéria és az ólombánya« is Pestről származott Erdélybe, az itteni álmodozás ott hazugsággá alakult s visszakerülve itt mint valóságot kezdették hinni. De hadd térjek a dologra.

Az »Üstökös« jun. 17-iki számában »Muszka rajzok: Hogy becsülik meg a poétákat Oroszországban« című cikkben K—s M—n összehasonlítván Puskin és Petőfi sorsát, a többi között ezt mondja: »Petőfi dalait nem méltatták semmi figyelemre országunk nagyjai, azok a kunyhók között elhangzottak : senkinek sem jutott eszébe költőjüket megjutalmazni, még a tudós társaságnak sem«.

Ebből egy betű sem igaz. Hogy az akadémia 1858-ban (1848 óta első nagygyűlésén) a nagy-jutalommal tüntette ki Petőfi munkáit, azt mindenki tudja, de ha netalán az »Üstökös« kétkednék benne, álljon itt az akadémia 1858-dik nagygyűlése jegyzőkönyvének VI-dik pontja:

»Következvén a nagyjutalmi ügy tárgyalása, Czuczor Gergely r. t. a nyelvtudományi osztály jelentését olvasta az 1843/48-ki évkörben megjelent szakbeli legjobb munkákról, mely szerint akadémiai nagy jutalomra 200 aranyban Petőfi Sándor költeményei, Pest 1847., a Marczi- bányi-féle 50 aranyas jutalomra pedig Fogarasi Jánostól »A Magyar Nyelv szelleme,« Pest 1844. ajánltatnak. Helybenhagyatott; kéretvén a T. Igazgató Tanács, hogy az első jutalmat, nem élvén többé szerzője, a költő fiának kiadatni méltóz- tatnék.«