Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

jelent meg németül 55 német dal, de a mely mű — dacára, hogy máig is a legjobb Petőfi-fordítás, — ma sem kelt még el teljesen.

Hogy Petőfi által a magyar költészet terjesztésére én és mások többet tettünk Daumernél: arra nézve szabad legyen nehány adatot elsorolnom. Stuttgartban 1850-ben 700 példányban jelent meg tőlem a »János vitéz,« biven, de rimek nélkül. Hartman Mór és Szarvadi Frigyes Darmstadtban adták ki Petőfi 64 dalát, sikerült fordításban, de e kiadás példányai sem keltek el még teljesen. Yasfy Antallal 1852-ben az egykor hires »Hangok a múltból« cimü magyar antbológiát, háromezer példányban, adattam ki Keil-nál Lipcsében, hová a kéziratokat Szilágyi Sándor küldte ki. Ez antbológiát, mely Petőfiről harminc költeményt foglal magában, németül is kiadtuk ezer példányban. Elkelt mind. Az eredeti magyar kiadás is, noha a Bach-kormányzat a legerősebben eltiltá. 1857-ben újra lefordíték Petőfiből 228 költeményt s azokat Lipcsében Bodenstedt, kinek szigorú bírálatán ment át, adta ki háromezer példányban s 1866-ig teljesen elfogyott. Bodenstedt e fordításokat már elég jóknak találta. Bécsben, 1859-ben, a »Tündérálom« elbeszélő költeményt adtam ki batszáz példányban; Münchenben 1860-ban a »Tündérálom,« »János vitéz« és »Bolond Istók« ciműeket egjütt 750 példányban, s bár a kritika jót mondott róla, magam e fordítással nem voltam megelégedve. Berlinben 1860-ban egész uj fordításban 58 Petőfi-dal jelent meg tőlem stereotyp kiadásban s báromé-er példány fogyott el belőle. Pesten Hecke- naszt 1864-ben Opitz Tódor fordításában adott ki két kötetet, mely nem kelt el, noha bárom év múlva uj címlapot is tettek rá; ez a fordítás hű, de bár Opitz született német, mégis e könyvben annyi a nyelv és prosodia elleni vétség, bogy a németek azt mondták rá: »Das ist wohl ein schlechter Witz.« Nem hitték, hogy Petőfi. A derék, szabadelvű német iró szerencsétlen volt e fordításban. Prágában 1865-ben megint én. adtam ki kétezer példányban a »16 erzählende Dichtungen von Petőfi« cimü könyvet, harmadik, egészen uj fordításban, melyről a német kritika ked- vezőleg ítélt, s melyre — úgy hiszem — nekem is van jogom tartani valamit. Elberfelden 1866-ban jelene meg tőlem hetedik, egészen újra fordított Petőfi- kiadásom, 160 dal, mely oly nagy keletnek örvendett, hogy bár tízezer példány jogát adtam el, mégis 1874-ben már ismét visszanyertem a tulajdonjogot.