Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Á Petöfi-fordításokról.

Magyarból való fordításoknál nem 'a magyar a biró, mert hisz az eredeti mindig szebb; hanem az idegen olvasó, ahogy ennek tetszik a fordítás a maga nyelvén.

Tisztelt Szerkesztő Ur! Olvastam becses lapjának azt a cikkét, mely a Brassay és Meltzl Hugó uj közlönyét s abban a Daumer-ről szóló magasztaló cikket bírálja. Meglepett, hogy Daumer úgy van bemutatva, mint ki a magyar költészetet bevezette a világirodalomba. Hogyan vezette be, ahhoz én is járulhatok egy pár adattal.

Frankfurtban 1849 február havában jelent meg az én első Petőfi-fordításom: 170 dal, nyelv és metrum tekintetében egyaránt rósz munka, mely azonban mégis elkelt ezerkétszáz példányban, mivel akkoriban a németek rajongtak a vitézül harcoló Magyarországért.

Ugyanez év júniusában hiába igyekezvén visszatérni hazámba, Grácból vissza kellett fordulnom s julius 15-től aug. 9 dikéig Nürnbergben időztem, Írva a dr. Faust »Nürnberger Kourir«-jában nehány felvilágosító cikket a magyarországi ügyekben. Egyszersmind naponkint meglátogattam Daumer F. A. tanárt, néha meg ő jött hozzám a »Bayerische Hof«-ba. Érdekelt, mint a hires »Nürnberger Findling« (Hauser Gáspár) egykori nevelője ; különben is tiszteltem az 1846-ban kiadott Hafiz-dalok átkölté- seért. Mert az nem volt fordítás, mivelhogy Daumer nem is értette a keleti nyelveket. Mikor Petőfit az én fordításomból megismerte, el volt ragadtatva. Megkértem, öntsön át e dalokból nehányat tiszta német alakba, a Hafiz-dalok módjára. 0 hamar el is készült 58 Petőfi-dallal, gyönyörűen, de úgy, hogy egy szikra sem.maradt bennök Petőfiből. E dalok 1850-ben a Christian Schad-féle »Nürnberger Musenalmanach«- ban jelentek meg először, azután pedig 1855-ben a Daumer »Polydora« cimű tarkabarka gyűjteményében, melynek három kötete — mint előttem sopánkodva panaszlá kiadója — száz példányban sem kelt el. Ha Meltzl Hugó szerint: e Daumer-féleutánzatok, vagy inkább átalakítások csakugyan hatást csináltak, akkor abban nekem is van részem, mert Daumer egy szót sem értett magyarúl s az én látogatásaim nélkül azt sem tudja meg, hogy létezik magyar költészet. Petőfit is csak az én gyönge fordításomból ismerte meg, dacára, hogy Dux Adolftól már 1846-ban