Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

gal, egyebek közt Odoewszkivel, Puskinnal, Sukowsz- kival és Wjezemszkivel is megismertető. Mindenek- felett elragadta őt a szives fogadtatás, melyben őt Puskin részesíté, évek múlva is csak könyes szemekkel beszélt a nagy költőről. Két év múlva Holczow ismét megfordult a birodalom fővárosaiban és nem csodálhatjuk, lia annyira megkedvelte az ottani életet és irodalmi köröket, hogy, rendkívül nehezére esett visszatérni Woronesbe. Érezte, hogy van egy más világ, mely közelebb áll szivéhez a kopár pusztaságnál, liol csak a legszebb évszakban mutatkozott némi élet. Csupán legifjabb nővére iránt érzett őszinte ragaszkodása volt képes őt némileg kibékíteni ama kellemetlen viszonynyal, melyben a többi családtaggal élt. Némely családi ügyeknek szerencsés elintézése, valamint az a hízelgő figyelem, melyben őt Scbrakowszki részesíté, midőn 1837-ben Worones- ben járt, nem csekély mértékben nevelte hírnevét és dicsfényét polgártársai előtt. Egyik barátjához irt következő soraiból kitűnik, hogy ez nem igen volt ínyére . . . »Mindazok, a kik meglátnak, oly kíváncsian néznek rám, mintha valamely operenciántúli szörnyeteg volnék. Ez eleinte kissé bántott, de aztán meggondoltam, hogy nincs igazam. Nem kell az emberekre haragudni, se nagyon sokat kívánni tőlük; egy görbe fát nem lehet kiegyenesíteni, pedig az erdőben több a görbe fa az egyenesnél. A világnak igaza van, midőn másokat is önmaga szerint Ítél meg.«

Legforróbb vágya: az apai üzletből teljesen kiválni és egy kis könyvkereskedést nyitni, — soha sem teljesült. Atyjának szüksége lévén rá, nem akarta előlegezni a könyvárusi üzlet megnyitásához szükséges tőkét. Miután 1840-ben őszszel még néhány boldog hónapot töltött Moszkvában és Sz. Pétervárott, barátai körében, utószor visszatért Woronesbe és veszélyes ideglázba esett, melyből soha sem gyógyult ki teljesen. A mit e betegsége alatt, anyját kivéve, összes rokonaitól szenvednie kellett, felülmúl minden képzelmet és szomorú világot vet hozzátartozóinak alacsony műveltségi fokára. A nyugalmat, melyre oly nagy szüksége volt, nem találta fel az apai házban, sőt gyakran a legszükségesebbeket is nélkülöznie kellett. így például néha annyi pénze sem volt, hogy theát, cukrot, gyertyát vásárolhatott volna. Ama házban, hol betegen feküdt, épen mennyegzőt tartottak. Hallgassuk meg, mit ir erről maga Kolczow, hogy fogalmunk lehessen akkori helyzetéről:

»Mindenki az én szobámon szaladgál keresztül; felsorolják a padlót, pedig a nedvesség halálos rám nézve; az egész házban sűrű dohányfüst van elterjedve, pedig ez is valódi méreg beteg tüdőmnek. Már ismét nagyon fájdalmas lob következett be, elébb a jobb oldalon, aztán balról, épen a szivem felett. Nehány napig csak egy hajszálon fügött életem; az