Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

helyt felgyógyult, azonnal elvesztett kedvesének felkeresésére indúlt... Hasztalan... Később megtudta, hogy a szerencsétlen leány valahol messze a Donon túl sorvadásban meghalt. Kolczow e nagy csapásból sohasem birt teljesen kiépülni, még 1838-ban is, csaknem tiz év múlva, arca halálsápadt volt; a szók csak nagynehezen lebbentek el aljkairól és mindig a földre nézett ha valaki megszólítá.

E szerelem, sajátszerűsége dacára, roppant befolyást gyakorolt Kolczow költői tehetségére. Termékenyebbé és természetesebbé tette és költeményeinek bizonyos mélabús és ábrándos színezetet adott, mely- lyel eddig nem birtak. A költészetben keresett és némi részben talált is vigaszt a pótolhatlan veszteségért, mely őt érte. Csudálatos életpálya ez, mely előttünk feltárul. A puszták hajósára, a kereskedő, ki a vásárokon az orosz kalmárok velők született ravaszságával felhasználja mesterségének összes fogásait, hogy minél nagyobb nyereséget rakjon zsebre, ugyanakkor a szerelemről, barátságról, természetről ábrándozik, az emberi élet sorsáról és a halál titkairól elmélkedik. A hozzá legközelebb álló egyének közt nem talál nyájas buzdításra, csupán a legnagyobb közönyre és durva tudatlanságra, mely sehogy sem képes neki megbocsátani, hogy emberré akar lenni.

Kolczow költeményei talán teljesen ismeretlenek maradnak , ha Sztankievics , egy woronesi földbirtokos fia és sokoldalú műveltséggel biró fiatal ember tudomására nem jutottak volna. A vagyonos és fogékonylelkű ifjú a moszkvai egyetemen egy irodalmi kör elnöke volt, melynek tagjai közül Aksakof, Katkof, Kratof, Bjelinszki stb. később nagy hírre vergődtek, 1831-ben ismerkedett meg Kol- czowwal, ki atyja üzleti dolgaiban Moszkvában járt. Az eredeti, népies zamatú költemények annyira megtetszettek neki, hogy 1835-ben tizennyolcat közűlök saját költségén kinyomatott, E füzet nagy feltűnést okozott az irodalmi világban, mihez kétségkívül az is járulhatott, hogy a címlapon a szerző mint »Prosol« (kereskedő) volt megjelölve.

Midőn visszatért az atyai házba és ama prózai életbe, mely ott környezé, egészen más embernek érezte magát. »A melegség és nyugalom uralkodik lelkemben« — irá egyik barátjának. A felséges nyár a pompás időjárás, a kék ég, a ragyogó nap, a nyugalmas este — mindez szép, csodálatos, elragadó; érzem az életet és lelkemet megfürösztöm nyarunk bájaiban . . .«

Az 1836-ik év korszakot képezett Kolczow életében. Atyja üzleti ügyeiben huzamosabb időt kellett töltenie Moszkvában és Sz. Pétervárott. Moszkvában megbarátkozott a még akkor nagyon fiatal Bjelinszkivel, ki őt sok más irodalmi nagyság-