Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Barátjainak egyike egy Ízben elbeszélé neki sajátszerű álmát, mely bárom éjjel egymásután ismétlődött. Kolczow azonnal hozzáfogott a munkához, hogy ez álmokat versekben megörökítse. Minthogy azonban a szókötésről fogalma sem volt, Dimitriew egyik költeményét választotta mintaképül. Az első tiz verssel — mint később maga elbeszélé,— rendkívül nehezen tudott elkészülni, a többi aztán már könnyebben ment és egy éjszaka alatt létrejött a »Három láto- mány« cimű szörny-költemény, melyet, mint nem sikerűit kísérletet, időjártával maga Kolczow elégetett. De bármily gyarló volt is a kísérlet, mégis véglegesen döntött Kolczow költői hivatása felett. Ezentúl csak verseket akart olvasni és irni. Woronesben már akkoriban is létezett egy kis könyvkereskedés, melyben Kolczow az atyjától kapott zsebpénzen lassankint megszerezte magának Lomonoszszow, Derschewin és Bogdanovics műveit, megtanulandó belőlük a versírás mesterségét. Szerencsétlenségére senkije sem volt, kivel költészeti kisérleit közölhette és kitől tanácsot kérhetett volna. Ekkor a könyvárushoz fordult ama naiv hiszemben, hogy a ki könyvekkel kereskedik,annak szükségképen a költészet nemes művészetéhez is kell ko- nyítni és megbirálás végett átadta neki a »Három láto- mányt« egyéb versek kíséretében. A könyvárus bizony annál kevesebbet értett a verselés nemes mesterségégéhez, de e helyett józan itélőtehetséggel birt és azt mondá neki, hogy a versek roszaknak látszanak előtte, hanem hogy miért ? ezt valóban maga sem tudná megmondani. Aztán azt tanácsolta neki, hogy szorgalmasan tanulmányozza az »orosz szókötést,« melynek egy példányával azonnal meg is ajándékozta, s ezenfelül megengedte, hogy kölcsönkönyvtárának összes könyveit ingyen használhassa. Ki volt boldogabb e pillanatban Kolczownál! Uj világ tárult fel előtte és valódi mohósággal rontott az orosz költők, főleg pedig Sukowtzki, Puskin és Delvig műveire.

így múlt el pár év és Kolczow már meghaladta tizennyolcadik évét, midőn szenvedélyes szerelemre gyulait egy szép parasztleány iránt, ki szülőinek házánál szolgált. »Nem puszta időtöltés volt ez, — igy ir Bjelinszki, — vagy valamely öntudatlan érzelem kifejezése, melyet a forró fiatal vér első szükségei idéznek elő, hanem mély és erős szenvedély, mely Kolczow egész életére befolyást gyakorolt. Nem csupán szerette, hanem becsülte és tisztelte is szerelmének tárgyát.

Szerencsétlenségre e viszony, mely ez ifjú költő egész élete boldogságát magába foglalta, nem tetszett családjának,szét kellett tehát szakítani minden áron. E cél elérésére felhasználták Kolczow egy hosszasabban tartó kirándulását a vidékre, és midőn visszatért, nem találta többé a leányt. E csapás anyira lesujtá, hogy hagymázba esett és sokáig volt élet és halál közt, Mi