Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Utam Halom, Csortő, Csorna nevű sárközi pusztákon vitt keresztül, s a tisztára meszelt házak kedvező véleményt keltettek bennem a tanyai nép takarossága iránt. Letarolt mezők, sárgás búzakeresztek s tányérnagyságú napraforgókkal tarkított rengeteg tengeriföldek bontották be a kerek láthatárt. Távolabb az Orjeg ingoványaiban a sötétzöld sás és káka csápjait lengette a nesztelen déli szellő Ehosz- szan terjedő mocsár egykor az „öreg“ Duna medre volt. Mutatja ezt a partszerü dombos emelkedés is, melyről a vádé-icsárda tekint le csöndes melancho- liával a mély síkú Sárközbe. E csárdától belebb mindegyre magasodik a talaj s más hangúlatot ölt a pusztai tájkép. A fekete lápföldet porhanyós, sárga homok s a hamvas szinti fűzfákat világos zöld áká- cok váltják föl az utszéli árkok mentében. Néhány finom fodrú bárányfelleg szállt csöndesen tova a kék égboltozaton, nem sokára ez is szétfoszlott s a nyári nap egész sugárözönével világító meg az egyhangú rónaságot. Valami üres csend volt a természetben, melyben hiába kerestem a nyugalmat. Gondoltam Petőfi költészetére, mely arany hímet tudott varrni, e vidék meztelenségére. Semmi élet, semmi madárhang nem volt a rekkenö légben, csak ott fen lengett kiterjesztett szárnyakkal egy sas, magasan, merészen, mint a természet repülő hymnusza. Még a rétek közt bujkáló homoródi malomér s a betyár történeteiről hires dömötöri csárda nyújtott egy kis változást a táj mértani merevségében. Egyebet nem láttam Kis-Kőrösig. Kis-Kőrös csak olyan, mint minden „homokon“ levő alföldi helység. A ki egyet látott : látta mindannyit. A szűkre összetolt utcák, egyablakos nádfe- delü házikók azt látszanak mutatni, hogy népe a viz- parti hódnál nem sokkal több hajlamot érez a csinos épitkezés iránt. A háztetők barna szineit enyhítik a derült lombozatú ákácfák, melyek széltiben vannak ültetve a házak előtt. Kedves egy fa is ez az ákác. Fehér virága illattal tölti be a leget, s átlátszó köny- nyű leveleivel enyelgő játékot űz a napsugár. Hozzá még az, hogy az alföldi fövénynek speciális díszfája. Megérkezésem után szives házi gazdám először is elvezetett a költő mellszobrához, mely az evangélikus templom előtt áll a kellőnél is magasabb vaskos idomú oszlopzaton. Nem akarom sérteni az adakozók kegyeletét, de leggyöngédebben szólva is: ez emlék nem méltó a nagy költő nevéhez. A lelkész úr, kit e végett fölkeresék, szives volt megmutatni a költő születéséről szóló anyakönyvet. Volt ugyan már közölve annak idejében az illető születési adat, de meg nem állhattam, hogy azt ki ne jegyezzem magamnak. Szó szerint igy hangzik :
