Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

—• a költő szerint — már „a teremtés napján egymásnak voltak rendelve.“ Sétáltak a kertben, tanulva a napfénytől melegen szeretni, a pataktól csevegni, a madaraktól énekelni, a holdvilágtól ábrándozni. De a természet hamar változott; a fák veszték lombkoronáikat, a virágok elhervadtak. A szoba is azonban édenkert volt nekik. Regényeket olvastak Di- ckenstől, George Sandtól és Dumastól. Nehány napig Petőfi a múzsát is elhanyagolta nejéért, de szeptember vége felé megnyílt benne a dalok forrása, s tizenkilenc költeményt irt okt. 20-káig, a koltói utósó napig. Szerelemről szólnak e dalok, mert boldogsága e rövid szakában — mint maga irá — „nem ért rá egyébről is gondolkozni.“ A közelgő tél miatt elhagyták tehát Koltót, „hol — mint Petőfi meg- jegyzé — oly édes heteket töltöttek, a milyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes.“

Erdélynek vették utjokat, s meglátogatták Kolozsvárt, Kalotaszeget s aztán Nagy-Szalontán „Toldi“ íróját. Onnan mentek Pestre. Akkor már volt valami a levegőben: az események előre vetett árnya.

A szerelem paradicsomára a szabadság küzdelme következett, s a boldogság dalnoka a csaták kürtjébe fújt. És — fájdalom — e csaták viharai közt el is tűnt oly nyomtalanúl mint egy sóhaj.

Kerekes Sámuel.