Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

#% A bécsi Schiller-SZObor mintája elkészült s őszszel ércbe öntik, hogy aztán a képző-művészetek palotája előtt fölállíthassák. E szobor költségeit gyűjtések fedezik, s érdekes, a mit a pestvárosi adományról e napokban Franki Lajos Ágost irt le egy bécsi tárcában. Pestre is — úgy mond — 1869-ben küldöttek mentek e szoborra segélyt kérni. Szent- királyi ^lór, az akkori polgármester, azt mondá nekik: „En szeretem és csodálom Schillert, dehogy Pestvárosa e célra fog-e valamit adni, azt nem tudom. Csak volna valami kézzel fogható indokom az ön kívánságuk érdekében.“ „Van — mondá az egyik, — még pedig olyaD, melynek legjobb sikere leend. Pest bizonyos tekintetben még adósa Bécsnek, mely 1848-ban polgári fegyvertárának egyik legdrágább ereklyéjét: Mátyás király paizsát küldé aján- dokúl Pestre, testvéri érzelmeinek jeléül, s azóta e kincs a nemzeti múzeum tulajdona.“ „Ez jó kiindulási pont, — viszonzá Szentkirályi, — fel fogom használni.“ S két hét múlva Pest városa csakugyan kétszáz forintot szavazott meg a bécsi Schiller-szo- borra. A küldöttek elmentek b. E ö t v ö s közoktatási ügyérbez is, ki őket az országház egyik termében fogadta. Épp egy nagy beszédet tartott az ellenzék vádjaira, s föl volt hevűlve. „Én — úgy mond —• nem léphetek az ország elé e bátorsággal; visszautasítanának !“ „De hát — jegyzé meg egyik küldött •— Magyarország színpadai nem táplálkoznak-e félszázad óta a Schiller drámáival?“ „Igaz — feleié a miniszter — s ha arról volna szó, hogy Schillernek Pesten állítunk szobrot, holnap már volna pénzem rá. S ha Weimarban most állitnának neki, hazámfiai oda is küldenének, de Bécsbe egy krajcárt sem! S hiszik önök, hogy mi a Petőfi szobrára Bécsbe mennénk segélyért?“ „Arra nem volna szükség, — feleié egyik küldött, — mert ha fölhivatnánk, készséggel játulnánk egy nemzeti költő dicsőségéhez.“ (Ugyan próbálja meg a Pető fi-szobor bizottsága. Szerk.) Éötvös azonban érzé, hogy nagyon is vissza- utasítólag beszélt, s igy gyorsan más fordulatot adott szavainak : „Mint miniszter, köteles valók az igazat megmondani. Engedjék meg azonban, hogy mint magyar iró más szókat intézzek német társaimhoz. Én képeztetésemet a német tudománynak és művészetnek köszönöm. Kant gondolatbösége, Schiller és Göthe magasztossága ébresztők fel bennem a költőt, ha ugyan az vagyok. Magyarúl adom vissza azt, r a mi nagyot és nemeset német nyelven tanúltam. Érdemem csak az átplántálás nemzeti alakban. Honfitársaim is sokat köszönnek a német műveltségnek, ha bár nem is mind tudja azt. Adják át a felhívást s barátaim közt gyűjteni fogok, mint magán ember.“