Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Útközben próza vegyült a boldog utazásba: Misztótfaluban eltört a kerék, lezuhant a tengely, s a sárfészekben várni kellett, mig a falu mestere talpra állitá a kocsit. De nekik most paradicsom volt e sárfészek is. Eszökbe sem jutott, hogy ez — mint a néném-asszonyék mondták volna — rósz jel! Éjjelre Nagybányán szálltak meg egy fogadóban, mely boldogságukhoz bizony nem adott valami fényes keretet. Másnap (9-én) toppantak be Koltóra. — Itt lennénk barátom ! amint látod, az én kis barnámmal, s ha nincs ellenedre, itt szándékozunk eltölteni a mézesheteket. — Parancsolj, tetszésed szerint, édes druszám, — válaszolt a gróf; — még magam sem foglak háborgatni, — tévé hozzá gyöngéden. S a napot együtt tölték vidáman, mig másnap a gróf Erdély északkeleti részébe utazott, a radnai fürdőbe. Tudta, hogy a boldogoknak egyedüllét kell. Petőfi már otthon volt a koltói kúriában, s Júliának sem ment nehezen, hogy egy kissé házi asz- szony legyen. Rendelkezésükre állt az egész udvar, de ök csak egymással gondoltak. A négyszögü kastély délkeleti sarkán volt a költő irószobája, ebből nyílt északra a feleségéé, nyugatra az ebédlő. Sok volt ez nekik, s rendesen csak az irószobában ültek, tréfáltak, beszélgettek és olvastak. Onnan nyílt a legszebb kilátás. Nézték a Lápos vizét s a magas Cib- lest, hol még a múlt században bölények is tanyáztak. A szolgáknak kevés dolguk volt a fiatal pár kö rül, s tán el is lehettek volna nélkülök, kivéve a szakácsot. Gyönyörű ősz volt ez nekik. A költő lelkesedve dallá: nKirály vagyok én, mióta Bírom Juliskámat, Nem fejemen, de szivemen Hordom koronámat. Eszemadta Juliskája, Szivem arany koronája.“ Egészen másképp élt most, mint tavaly. Akkor főleg a természetnek, most csupán a szerelemnek. Nem ment többé a népmulatságot nézni, s csak néha csupán kommócióból tett egy kis sétalovaglást, (a 16 markos szürke már nem volt meg.) Nejével egy párszor bekocsizott Nagybányára, s megmutatta neki a Mária-ligetet, hol tavalyi négy herándu- lása alkalmával vig órákat élt, s fölvitte öt a félórányira eső Őrhegyre, hogy megmutassa neki a föld egyik legfestőibb panorámáját. A városban csak apró bevásárlásokat tettek, s aztán siettek vissza a magános édenbe. Vendégek ez időben nem jártak Kol- tón. Csak azé a két lényé volt ez a paradicsom, kik í
