Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

* Asbóth könyve. Szépkiállitásó könyv jelent meg Asbóth Jánostól a Légrády-testvéreknél »Irodalmi és politikai arcképek« cimmel, 254 lapon, ára három forint. A politikai arcképek megítélését másokra bízzuk, s csak annyit említünk meg, hogy a szerző főigyekezete: dicsérni a conservativeket s mennél feketébb színű portrait-t adni gr. Andrássy Gyuláról, mint a kinek politikai rendszere az önzésre volt alapítva s a korrupcióra vezetett. A mit Asbóth e tekintetben már elmondott egy nagyobb röpiratban, most ismétli újra. E politikai arcképekben is van sok ügyes tollvonás, de nincs meg az életvalódiság színe, mert a szerző a pártelfogultság szemüvegén nézi az embereket, egyfelé rózsaszín, másfelé fekete szemüvegen. így aztán nem csoda, ha a való színei helyett valami egyebet lát. Lapunkra azonban inkább az »irodalmi« arcképek tartoznak. Legtöbbet ér ezekben a már külön füzetből is ösmert »Három nemzedék,« melyben Széchenyit és Yörösmartyt, Kossuthot és Petőfit, Deákot és Arany Jánost fogja párhuzamba, mint három korszak összeillő politikai és költészeti kifejezéseit. Yörösmarthy költészetéről külön is szól. Eötvösről csak nehány lapnyi vázlatot ad s röviden bánik el vele, teljességgel nem bizonyítva be, a mit állít, hogy t. i. Eötvös nagysága csupán az európai eszmék terjesztésében állt, de nagy költő nem volt, politikus pedig épen gyarló volt. Kemény Zsigmondiból sem ad arcképet, hanem csak rövid dicséretet mond publicistái működéséről s mint a legnagyobb magyar regényíróról. Beszél fiatal Írókról is s az uralkodó politika és társadalom rontó hatását látja Arany László »Délibábok hösé«-ben s Beöthy »Ká- lpzdi Bélát-jában. Jó, de sivár Íróknak tartja őket. Ábrányi Kornélt jobban szereti, mert több idealizmus van benne, de még — úgy mond — érnie kell. Rákosi Jenőrül és Dócziról elismeri, hogy költők, de nem tudnak színdarabokat Írni, embert festeni. Ellenben Jósika Kálmán — szerinte — nem költő ugyan, de az újabb irók közt legjobban tud színdarabot irni. Ez valódi összeférhetlen állítás. Az meg valótlan, hogy Jósikát azért nem ismerik el a szépirodalomban, mert egy katholikus lapba dolgozik. Mikor az ő két darabja színre került, a sajtóban nem volt észrevehető semmi elfogultság a művek Írójának politikai állása miatt. Beszéltek a műről, de nem az emberről. Asbóth tud érdekesen irni, de irodalmi cikkeinek értékét igen emelné, ha tárgyiasabb szempontokból indulna ki.