Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Julius 31-dike.

(YK.) A mai nap egy nagy nemzeti veszteség évfordulója. Huszonöt óv előtt e napon vesztettünk el egy csatát, mely eleintéa diadallal biztatott, és egy költőt, ki a nemzetnek még annyi dicsőséget ígért.

Emlékezzünk e napon kegyelettel és büszkeséggel Segesvár terére, a hol e költőnk ádáz és balvégzetes csata közepetfc tűnt el, úgy lévén megírva a végzet könyvében, bogy a függetlenségi bare Tir- teusza, a forradalmi dithirambok merész dalnoka, elébb essék el, mint a szabadság lobogója

ügy történt, ahogy kívánta. A mint a hazáért élt, a hazáért is halt meg. Nem párnák közt, hanem a harc mezején; trombitaszó, ágyúdörej mellett; talán holttestén is átszáguldtak a »fújó paripák« ; de vágyának, jóslatának legmagasztosabb része még sem teljesült, mert ezek a fújó paripák nem »a kivívott diadalra« szágúldtak, hanem a győztes ellenség elől menték meg a vitézeket, kik még azután is tudtak remélni é3 harcolni a legutósó pillanatig.

Senki sem látta Petőfit meghalni. Egy pár szemtanú, ki élni maradt, hogy utósó órájáról később némi bizonyságot tehessen, annyit mondhatott csak, hogy midőn a megingott hadsorok szétrobbantak, ö is egy csomó menekülővel a kukoricás felé vette útját, ül- dóztetve nekibőszült kozákok által. Egy ily vad harcosnak eshetett áldozatúl, a ki nem is álmodta s bizonyára föl sem tudta volna fogni, hogy annak a vérnek, melyet ő lándzsájával egy ifjú szivéből kiont, »minden kis csöppje drága gyöngyöt ér,« s az, a kit ő meghalni lát, halhatatlan marad, s ha meg is szűnik élni e földön, örökké fog élni egy nemzet emlékezetében.

Olyan vésznap volt az, melyben még a Petőfi elveszése sem tűnt föl mindjárt azoknak, kik élni maradtak és elmenekültek. Mert azon a csatatéren elveszett maga a vezér is,’mindnyájuk reménye és bizalma. Bem tábornok szintén a harctéren maradt s csak később ta-