Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

* Március tizenötödikének huszonhatodik évfordulóját Írjuk. Lehetlen, hogy kegyelettel ne emlékezzünk vissza e napra, melyen huszonhat év előtt széttörték a cenzúra bilincseit s proklamálták a sajtó- szabadságot a hatvani utcában, melyet aztán el is neveztek »szabadsajtó-utcának,« mely nevet azonban a kényuralom eltörlött s a jobbra fordult idő máig sem állított helyre. A népszellem fölpezsdülésének napja volt ez a nap. Mig a pozsonyi országgyűlésen alkotók a 48-diki törvényeket, melyeknek védelmére keletkezett később a bár szomorú véget ért, de dicsteljes szabadságharc: azalatt a szabadság nyugati légáramától fölfrisült pesti fiatalság és nép talpra kelt, hogy megszabadítsa nyűgeitől a sajtót, kinyomtassa rajta cenzúra nélkül a »tizenkét pont«-ot és Petőfi »Talpra magyar«-ját, aztán pedig kiszabadítsa budai fogságából azt az Írót (Tancsicsot,) ki szabadelvű könyvéért bezárva szenvedi, s diadallal vigye a nemzeti színházba, hol épp akkor Egressy Gábor szavalá Petőfi buzdító uj költeményét. E nap, melynek eseményeit »vérnélkűli forradalomnak« nevezé el a korán örvendő jóhit, de melyet aztán annyi vér követett, nem múlt el hiába! Szereplői közül bár sokan elestek csakhamar, mint e nap fényes költője és fényes szónoka: Petőfi és Vasvári,jegyik az oroszok lándzsái, másik a havasi oláhok kaszái alatt; mások pedig átélve aztán egy szörnyű hosszú politikai éj rémeit s a rákövetkezett jobb idők reményeit, bár kegyetlen végzet áldozataivá estek, mint Nyáry Pál, ki a március napok bölcs mérséklője volt s Vidacs János, ki ma huszonhat éve tűnt föl először a jogász- ság élén; s e nap szereplői közül bár csak kevésnek / jutott osztályrészül, hogy folytonos verőfényben érje meg a mát, mint Jókai, vagy legalább töretlen lélekkel, mint Táncsics; de bár sok volt az áldozat, nagy és hosszas a küzdelem, az eszme, mely e napon a főváros utcáin és falai közt viszhangozott, megter- mékenyité a lelkek mélyét és az időt, hogy a mit akkor csak egy régi rohammal lehetett kivívni, ma már törvény által biztosítva élvezzük: a sajtó szabadságát. A mai kor ép oly kevéssé van ellentétben a kuszanhat év előtti március 15-dikével, mint az aratás a vetéssel. A jelen idő következménye az akkornak. De ép azért, mivel most termi gyümölcseit a fa, melyet akkor ültettek, illik, hogy tisztelettel gondoljunk március tizenötödikének embereire és eseményeire, s áldjuk emléküket a most teljes mértékben élvezett sajtószabadság nevében ! A »Fővárosi Lapok« szépirodalmi lap lévén, nem vélte szebben ünnepelhetni meg e napot, mint azzal, hogy homlokán a »Talpra magyar« költőjének egy nem igen ismert, mert könyvben soha meg nem jelenhetett 1849-diki költeményét közli, szabadságharcunk egyik leghősibb alakjáról: Bemről.