Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

* Petőfi összes költeményeinek nagy képes kiadása — mint valóságos irodalmi esemény — előre veti, nem árnyékát, hanem fényét. A könyv utósó évei még nem száradtak meg a sajtóiul, s már is mindig többen-többen foglalkoznak a kiadás teljességével. Közelébb Meltzl Hugó, Petőfi egyik derék német fordítója s a kolozsvári egyetem fiatal tanára, a »Pester Lloyd«-ban eleveniti föl egy elfeledt versét, mely a Garay »Kegélő«-jében 1843-ban »Viz és bor« cimmel jelent meg s azóta nem nyomatott ki újra, bár vidor, könnyű folyamé bordal. 1845-ben a miskolci iskola kisebb tanúlói szélűben szavalták, s mi is emlékezünk még kezdetére:

»Le a tenger fenekére Merül a halász S lenn a tenger fenekében Gyöngyöket halász.

Nekem a boros pohárnak Öble tengerem«, stb.

Petőfi maga e bordalt nem vette föl költeményei közé. A »Batthyány és Károlyi grófnőkhöz« irt lelkes költeményét pedig, mely igy kezdődik: »Nekem nincs semmim, semmim e hazában. De én egészen az övé vagyok«, s benne volt a költő által kiadott második füzetben, az 1847-diki nagy kiadásból kihagyta, nyilván azért, nehogy őt, a demokrata költőt, a főrangú hölgyek kegykeresésével gyanusit- hassák. A költemény azonban oly lelkesült, oly hazafias szellemű, hogy méltó lenne fölvenni az uj kiadásba, ha máskint már nem lehet, függelékbe. Mint tudjuk, Gyulai Pál a költő özvegye által hátrahagyott levelekben talált egy oly lyrai költeményt is, mely még soha sem jelent meg s alkalmasint a »Budapesti Szemlé« - ben fog először napvilágot látni.