Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
velem lenned. En a szó legsajátosabb (s nem is átvi- teles) értelemben vagyok irántad: ájtatos. Megtörténhető, bogy e szent érzetem elragad; de hiszen miféle silány érzelem is az olyan, melynek ily sikere sincs? Mindemellett vajmi jól eshetnék Neked, ha a budapesti hanyagokat, azoknak vállvonogatásaikkal együtt, olykor-olykor elhagynád, s az én öröm-felsi- koltásaimat hallgatnád és mosolyganád. Különben is éveim meg vannak számitva, s ki tudja, meddig lehetek ösztönzésedre,buzdításodra?No de mig élek: vagyok és maradok tisztelőd s hived Szemere Pál m. k. Pécel, augusztus 29-én 1846.« E levelet olvasva, többnemü okoskodásokat vonhatunk le belőle. Ugyanis Petőfi levelezett Szemerével, kikérte bírálatát versei felett, Szemere pedig lapok utján szándékozott ismertetni Petőfit, s ha jól emlékszem, valahol irt is védő cikket Petőfiről. Érdekes tudnunk továbbá e levél folytán, hogyan hítta magához Petőfit Szemere, hogy neki tanácsokat osztogasson. Nem ártana kutatásokat tenni Szemere Pál irományai közt, hátha rá lehetne bukkanni Petőfi leveleire is, melyeket Szemeréhez küldött, miután ezekből tanulmányairól olvashatnánk. Hiszem, hogy Szemere nem hányta el a Petőfi leveleit, s azok bizonyosan megvannak hátrahagyott iratai között. Petőfi a régi magyar Írókat is szorgalmasan tanulmányozta, verseiben emliti is »Szigvárt és Kárti- gám« regényeket. (Könyvtára van szobája ablakán, a könyvtár disze Szigvárt, Kártigám), Gvadányi műveit szintén érdekkei olvasta, Csokonainak — mint Gyulai irja — összes versét tudta könyv nélkül. Ellátogatott Kazinczy sírjához s azt megénekelte, Kölcsey sírjánál órákig elandalgott, Csokonai sírjánál búcsúzott el Orlaytól, s hogy Vörösmartyt megláthassa, gyalog följött Kecskemétről a fővárosba. Eny- nyire becsülte Petőfi a jeles Írókat, tanulmányozva müveiket.« Pécliy Imre. r/hr'. 'Z'n-fuyf /y 2# € U ^ 2- ? .
