Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Már e tény is mutatja , hogy Petőfi mégis sokat adott a kritikára, s hogy később Arany Jánostól érdekkel hallgatta a bírálatokat s aesthetikai megjegyzéseket, ezt magánúton, szavahihető egyénektől hallottam. Homokay Pál losonci költészet- tanártól, midőn Losoncon keresztülutazott, költészeti leckéket is vett,s midőn Homokay egy tiz Ívnyi »Költészettan elemei« eimü müvet adott sajtó alá, Petőfi megvette azt, átolvasta, s újra megfordulván Losoncon, bement Homokay Pálhoz, s megszoritá kezét e szavakkal: »Uram ! könyvéből sokat tanultam.« Ezt Bulcsú Károly is felemliti Homokay halálára írott költeményében.

Viszonya Szemere Pálhoz szintén igen érdekes. Szemere volt az első, ki fölismerte benne a kitűnő költőt s melegen üdvözölte első dalait. Petőfi szinte gyermekies vonzalommal viseltetett iránta, kikérte véleményét, szóval tanulni akart az idősebb poétától és kritikustól. Szemere Pál iratai között, mely ira- j tok s átalán véve Szemere összes könyvei a pesti helvét hitvallású papnövelde birtokába kerültek, van egy levél fogalmazványa, Petőfihez Írva. Álljon itt ez hü másolatban: »Nagyérdemű férfi, becsült barátom ! Nem egyszer teszek szemrehányást magamnak a miatt, hogy oly sokáig késedelmeskedem felőled és lantászatod felől közönségünk előtt szólani, ha ; 1 csak azt a mit és valamit is. Az az átkozott túlsze- rénység, való igaz nevezetével: gyávaság ! De hiába. Sok év s annál kevesebb erély ! Pedig, legalább én úgy sejtem — versiróinkra nézve,néhányra t. i., föl világositó szövétnekecske gyanánt fognék szolgálhatni. Hiszem; ez a világosság egyszersmind égetne is. Igen. És épen ez a baj. A fiatal, s veled egy-nagy közelkorú, félrabilag érzi magát körűled, midőn elöd- mimeléssel kezdé pályafutását; holott Téged saját kebled örök ifjuságú isteiae szólaltat meg, s gyermek s legény s férfi-éveidből egyiránt. Tünemény, mely a világirodalom történetei között, a legszerényebben szólva bár: ritka és gyér; én hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlékezem. Az öregebbek ? Olvasóm többeknek bírálatát. Boldog isten! Köszönjék meg a jámborok, hogy káromkodás helyett ezen iro- nia-fölkiáltással hallgatok el. És hány lehet, sőt hány van, mint nem egyszer tapasztalám némely társalgásom alatt, ki matériát és formát, mint iker egységet felfogni elégtelen lévén, egyiket a másik nélkül bi- rálgatja. Némely birálócska a legszembetűnőbb soc- cust sem képes lelki szemeivel meglátni, s úgy kél ki ellene, mintha az cothurnus volna; s amazonps oly sokágú sarkantyú-taréjt keres , mint ezen. És igy tovább. Sajnálom, hogy nem volt módodban, ha csak egy-két napra is kiröppenni. Neked többször kellene