Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Utóhangok a félegyházi ünnepről.

(Egy kései tárca-fecske.)

Belátom, hogy e soroknak tiz nap előtt kellett volna megjelenniük, de igy legalább megírhatom azt, a mit mások elfeledtek, vagy azt, a mit hibásan irtak meg. A nem tudom hány száz lap által elmondott fömozzanatokat bátran elhagyhatom, valamint azt is, hogy mily örömmel sieték Félegyházára, mily édes kegyelettel ültem az államvasút egyik kocsijába , mig a gőztnozdony fütyült, s mi „indulatba“ jövénk.

Alig hogy Félegyházán földet éré lábam, nekem rontott egy kékposztós egyén, s „gyakorlott szemem“ — a hogy megszólalt — mindjárt a pógárt sejteté velem. Szólalt vala pedig módos magyarsággal, megbillegetvén kalapja karimáját. „Kérem ássan, vendég legyen az úr?“ s alighogy kimondám: „ha épenség- gel muszáj“,— úgy bele vetett egy kocsi-saroglyájába, hogy elállt szemem szám, s mire magamhoz jöttem, már szállásomon valók.

„Per deum atque hominem lidem“ — mi köze mindennek a Petőti-ünnephez ? Csak anyi, hogy a rendező bizottmány nem érdemli meg azt a vádat, mintha nem gondoskodott volna eléggé vendégekről, melyet a „Napló“ bocsátott szélnek.

Hintókon és könnyű elöfogatokon mentek ki sokan a pályaudvarra a várva-várt pesti vendégek elé. Hosszas várakozás után, mialatt szerte terjedt a h'.r, hogy a pestiek külön-vonaton érkeznek meg, végre berobogott egy irgalmatlanúl hosszú tehervonat. A „waggon“ előtt, melyben a pestiek valának, egy hosszú sor teherkocsi robogott be, tele boros hordókkal, (talán valamelyik „vitéz“ vendég tiszteletére.) A vonat megállt ott, hol a gépész legkényelmesebbnek találta, úgy a raktár táján, honnan aztán a megérkezettek mindjárt sétálhattak a hosszas ülés után egy : jó nagyot. Perczel Mórt ifj. Szabó József üdvözlé.

Valaki azt jegyezte meg, hogy a kard kultusza nagyobb volt itt a lanténál, s hogy az Írók, nem hogy üdvözlő beszédben, de figyelemben sem részesültek. Okolják ezért önmagukat, kik a sorrendet be nem j várván, úgy kiosontak coupéjukból, hogy senkise j vette észre őket; okolják továbbá a természetet, mely | a nagy szellemeket is gyakran kis alakba rejté. Bi- j zony megváltjuk magunk is, hogy noha szívesen üd- ! vözöltük volna, még se tudtuk fölfedezni se Gyulai j Pált, se Duxot, se Műszák Hugót, sőt még Szász Károlyt sem. Egyszerre elterjedt a hir, hogy a várt irók nem jöttek el, s e miatt volt is egy kis zúgolódás.