Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

* A P C l Ő f i - S Z 0 It 0 r javára tegnapelőtt este a redoutban tartott hangversenynek nagy számú és diszes közönsége volt. A nagy helyiségnek azonban legalább is egy harmada üresen maradt; de a nagy költségek dacára mégis lehet vagy harmadfélszáz forint tiszta jövedelem. A műsornak volt néhány érdekes számja. Legelöl említjük J ó k a i n ó asszony szavalatát, mint ki csak kivételes alkalmakkor szokott hangversenyekben közreműködni. Most Petőfi „Utósó alamizsnáját szavalta, mesteri hangszinezés- sel és nagy hatással. Szerdahelyi Kálmán sza- i valatáról nem szólhatunk ily elismerőleg. 0 a „Csárda romjait“ kivetközteté aajátszerü eíégíaí színezetéből, s erőnek erejével vidám költeményt akart belőle csinálni. Azonban bármily elevenül forgatta fejét és kezeit: ez nem tehetett hatást, mert e költeményből a múlandóság szelleme beszél, mely sokkal nyugod- tabb és komolyabb előadást kívánna. Erkelnek egy újabb szerzeménye, Petőfi „A magyarok istene“ cimü költeményére, igen hatásos volt. Carina k. a. távollétében B a 1 á z s n é-B o g n á r Vilma asszony éneklé, még pedig tisztán csengő hanggal és meleg-“ kifejezéssel, zongorán maga Erkel kisérte, a hárfán D u b e z. Mind a kenetteljes magyar ének, mind annak sikerült előadása anyira tetszett, hogy ismételni kellett. Szűk Róza k. a. gordonkajátéka (Ser- vais „Ábránd“-ja,) s a Mendelsohn-féle D-moll trio, melyet Stocker Gy., Spiller A. és Szűk Lipót adtak elő, köztetszésben részesültek. Kiss Adolfné asszony zongorajátéka: Chopin egy „Impromptu“-je szintén. Az előadó fiatal hölgy ez alkalommal — mint hallot- ! tűk — gr. Andrássy Gyulánétól egy értékes karperecét kapott emlékül. Az egyetemi dalárda két Petöfi-dalt összhangzatosan énekelt; Kocsis Irma k. a. az „Ereszkedik le a felhö“-t, s Simon egy másik dalt, melynek szövegét persze nem érthettük. Meg kell említenünk, hogy a művésznők mind diszes magyar öltözékben jelentek meg. A hangversenyt egy allegóriái kép zárta be : „Petőfi megdicsőülése“ Lehmanntól, mely nem volt valami nagyon sikerült. Először fák sűrűje előtt egy megkoszorúzott sirkövet, s azon aranyos lantot, s e föl- ! iratot „Petőfi 184%“ láttunk. Aztán e fák két felé oszlottak, s égszin kék levegőben függött a nemzeti címer, s alólrúl fehér ruhás élő lánykák csoportozata közt emelkedett föl Petőfi nagyon is kis arcképe, zöld és vörös világításban. Egy költő apotheosisét több képzelemmel lehetett volna előállítani. Különben egészben véve a rendezőség elismerést érdemel sikeres,és buzgó fáradozásaiért.