Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

' izmositja a kart, mely egykor és nem rég bámulatos dolgokat müveit. Jöni lógnak napok, midőn a munkásság fokozódik, s a lélek életrevaló eszméket fo- í garnz, szándékokat érlel tetteket indít a a gondolatok forgalmát gyorsítja. Jöni fognak napok, midőn e nemzet, mely védbástyája volt századokig a nyűgöt- j nak, előőrse leend kelet felé ama hadseregnek, mely- 1 nek lőporából világosság ömöl szét az egész világra. j A költő lantja este és viradattal egy szorgalmas s a } kor intő szavát megértő népből és népnek fog zen- j géni. A művész vésőjén a megnemesült Ízlés nem tűri j meg a rozsda vörhenyét ; a gőzös kereke, a gözmoz- donyok füttye jólétet hirdet az ország négy része fe- 1 lé. Jöni fognak napok, s hogy jönek, azt azon igazságszolgáltatásból meritem, melyet a történelem legújabban a magyarnak — talán sötét szenvedései dijában — nyújtott. Soha nem élt és halt meg a föld hátán nép, mely jogai védelmében anyi kitartást, a fegyverválasztásban anyi lovagiasságot, s a nehéz napok alatt anyi önfeláldozást tanusitott volna, mint a mi népünk. S ily nép, mely valahányszor halni kellett, halni is tudott, nem érdemelné-e meg az életet?

Történelmi joga van ahoz.

Századok tanitottak meg bennünket arra, hogy a viharok, mejyek a szomszédból zúdultak fejünk fölé, életfánk sudarát ugyan meg-megtöráelék, de a törzsből az életerőt kiölni képtelenek voltak. Legyünk éberek, hogy a minek az idegen vihar meg nem ártott, azt benső meghasonlások ne ronthassák meg.

Legyünk méltányosak a kezdet nehézségei iránt, valamint ne törjünk pálcát a fölpezsdült életnek még túlcsapongásai fölött sem, (ha ugyan lennének), hiszen a költő szerint, „füstöt bocsát még a tűz is, mikoron kigyúlad.“ Sorakozzunk közelébb egymáshoz, s füzzük szorosabbra kötelékeinket. Oszlassuk el egyesült erővel a lefolyt zilált időnek lomha köd- szerüségét, érezzük és éreztessük, hogy tavaszodik, de mindjárt a tavasz kezdetétül ne követeljük a nyár aratását. Mindennek érni kell!

Csukásai J.