Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

— Valóban, igen szép kép!— válaszolt Petőfi, még mindig a képet szemlélve.

— Én e képnek sokkal szebb élő eredetijét is ismerem; — mondá barátja mosolyogva.

— Ennél szebb egy angyal lehet.

— A mennyiben szépség, jóság, erény és ész valakit e földön azzá tesznek; — különben a nő, kihez ez a kép hasonlít, városunkban él.

— Valóban csak kiváncsivá téssz.

^ — Ha óhajtod, eléggé érdekes élettörténetét is

elmondom.

— Kérlek.

St. ezután elmondá Petőfinek, hogy e nő zsidó és igen szegény szülök egyetlen gyermeke. Anyja már régen meghalt, s megvakult atyját, kit a legnagyobb gyöngédséggel ápol, varrás által szerzett keresetéből tartja. Már mint 14 éves leányka mindenki előtt feltűnt ritka szépsége által, s midőn naponkint a varró intézetbe ment, útközben a város fiatal embereitől valóságos ostromot kellett kiállania, kik szívesen kisérték „a szép varróleányt“ akár az intézetbe, akár haza, s örültek, ha egy-egy hízelgő bókjukra elpirúlt, a mi még szebbé, hódítóbbá tévé. Felserdülvén, nemcsak a város, de a megye legszebb hölgye lett, s mint ilyent, csakhamar számtalan imádó vette körül, kik vagyonukat, rangjukat aján- lák föl a zsidó hölgynek — szerelméért s kezéért. Ez imádók közé tartozott egy ideig St. is,Petőfi barátja, kit — úgy látszott — a nő megkülönböztetett a többiektől ; de csakhamar megérte azt a csalódást, hogy e megkülönböztetés semmi reményre sem jogosítja őt fel; sőt nemsokára megtudta azt is, hogy a szép nÖ választott, s hogy a szerencsés K. K. fiatal ügyvéd, kiért ősei vallását is képes volt elhagyni. A kereszt- ségben a nő Ida nevet vett föl.

Abban az időben, midőn St. mindezeket Petőfinek elbeszélte: a szép varróleány menyasszony, és a fiatal ügyvéd vőlegénye volt.

Petőfi folyton növekedő érdekeltséggel hallgatta barátját, s midőn az elbeszélését befejezte, kétszeres vágyat érzett a nőt láthatni, s noha föltett szándéka volt másnap okvetlenül elutazni, rövid megfontolás után barátiához fordulva, a következőt mondá neki: