Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Végül az elbúcsúzott Székács 50 írttal gyara- pitá a társaság könyvtárát, mely összeg azonban nem tévesztendő össze sokkal későbbi (25 évi jubileuma alkalmával) a társaság részére tett alapítványával, mely jó ideig viselé nevét. Találkozunk ugyan egyletünk történetében teljes figyelmünket és méltánylásunkat érdemlő mozzanatokkal később is még, de az 1833/* diki év mégis fénypontját képezi e társasának, melyet Székács újra szervezett. 0 lett annak a második és tulajdonképi megalapítója, a minthogy a jegyzőkönyvek is az 1833 diki évtől számítják a társaság fennállásának éveit. A biztos alap le lön rakva, s csak tehetség és buzgóság kellett hozzá, hogy az építés tovább folytattassék. Szerencsére akadtak is szép számmal tehetséges és ügybuzgó tagok, s ezek élén oly férfiú, ki valójában hivatva volt arra, hogy az eperjesi nyelvművelő- társaság folyton gyarapodjék fölvirágzásában. És ez a férfiú a babérain még most, félszázad után is nyugodni nem tudó veterán tudós és jubiláris tanár: Vandrák András. Az ő neve, vagyis inkább sikerdús működése elválhatlanúl egygyé van forrva e társaság múlt és jelen életével, szóval eddigi egész történetével. Itt azonban engedje meg az olvasó, hogy egy évtizeden szökjünk át, megemlítve a társaság egy örömnapját. 1845 april 26 dikán tartották az 53-dik ülést, melyet két ünnepelt s — fájdalom ma már elhunyt — költőnk látogatása tett emlékezetessé. Ezek Petőfi Sándor és Tompa Mihály voltak, kiknek megjelenése rendkívül fölvillanyozá az ifjakat, A rendes elnök Vandrák András ez ülésen kivételesen nem jelent meg. A jegyzőkön vv nem említi elmaradásának okát, mi azonban könnyen kitalálhatjuk, ha meggondoljuk, hogy a különben minden tekintetben buzgó tanár, számos igazgatói teendői miatt, több Ízben is kénytelen volt magát egy helyettes elnök által képviseltetni. így ez emlékezetes ülés is helyettes eln"k vezetése alatt folyt le. . Szórúl szóra idézem ez ülésnek jegyzőkönyvi följegyzését. _ Ti sztelyXiukács Pál (talán egyik kitűnő tanúló ?) helyettes elnök vezérlete alatt rendes működésünket szeretett vendégünk, tisztelt Petőfi Sándor, a Vörösmarty „Szép Ilonka“ cimü költeménye szavalásával előzé meg, kinek föllépése e társaságnak nagy örömet, a műnek helyes előadása pedig köztetszést szerzett. Utána az elnök buzdítására a rendes szavalók jelen nem léte miatt föllépett Czupra Endre a Petőfi „Ebéd után“ cimü költeményével, s azt köztetszéasel adá elő. Továbbá Schneider Jakab a „Rákos Nymphájához“ verssel, de elakadván, azt be nem végezheté jól. Endrefy Károly egy néprománcot szavalt el, s végre Bornemissza ismét a
