Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Az ez évi ülések sora nov. 2-dikán kezdődött. A jegyzőkönyv előlapján buzdító jeligeként eme szavak olvashatók : „E özei, szívvel s értékkel szolgáljuk hazánkat, valamennyire erőnk s tehetségünk engedi.“ November 6-áo a második ülésen Székács elnöki beköszöntőjében többi közt a következő szép pontot olvassuk: „Mind a gyáva lelkeket bélyegző tespedéstől, mind a minden gátnak zabolátlan erővel rohanó iramlóktól távol, egyedül hazai nyelvünk beni pallérozódásnak s az ebbeni gyakorlásnak szenteljük óráinkat.“ Ugyanez ülésen a társaság régi törvényeit is módositák, illetőleg tökéletesiték. Kőzülök itt csak egyet emelek ki, azt, mely következőleg szól: „Azon tag, a ki más társaságtól jőve, az itteni tagok sorába kíván fölvétetni, bizonyságlevelet tartozik hozni a társaságtól, melynél előbb működött. Továbbá határoztatik, mikép rendkívüli tagokúi fölvétetnek azok, kik a társasághoz folyamodó levelet intéznek, egy megbírálandó próbamunka benyújtása mellett.“ Az újítások közé tartozik az a határozat is, mely szerint a munkák szerzőik által előbb fölolvastatnak a társaságban, s csak a jobbak adatnak át a bírálóknak. Megjegyzendő továbbá, mikép az egylet ez évben pecsétet is készíttetett ily felirattal: „Az eperjesi magyar társaság 1833.“ Rajzán a múzsák egyike egy zsenge bimbót nyújt, ez aláírással: „Kevés, de mindenünk.“ Az ugyanez év dec. 18-dikán tartott 14-dik ülésen jelenté az elnök, hogy hazánk nehány jelese, Vörösmarty, Bajza, Döbrentei, Czuczor, Szenvey, Toldi F., Ko- vasótzy, Cserneczki s Kunoss Endre, nem vetvén meg a nagyra törekvő akaratot a kis dologban sem, a könyvtárt mintegy 60 könyvvel fölsegélni szíveskedtek. Kunoss Endre ezeken kívül két könyvet külön küldött be a társaság elnökének. Az egyik műnek előlapján ily sajátkezű aláírással: „A versben nyertesnek;“ a másikon: „A prózában nyertesnek.“ Az elsőnek elnyerése végett Székács ily tárgyat tüze ki: A „hazafi.“

A következő naDtári, de még ugyanazon iskolai évben a társasági tagok részéről begyült az 1830. nov. 21-dikén elhalt Kisfaludy Károly szob rára 33 frt 20 kr. — A könyvtár összes állása 389 kötetre ment.

1834. jun. 25-dikén volt az ülés, melyben Székács József búcsút vett a társaságtól, mig tőle viszont érzékeny szavakban búcsúztak el a társasági tagok nevében •• Sárosy Gyula versben, Kalmár Lajos prózában. Ez utóbbi ezen felül, mint a társulat titoknoka, az ez évi ülések végsőjét a jegyzőkönyvben következő szavakkal zárta be: „Elölülő urunkat valóban hazánk nyelvének nemtője vezérlé honunk ez idegen ajkú szélére, hogy itt is egy kedvelt nyelvét mivelő egyesületet alkosson; hogy megmutathassa, mit tehet az akarat, ha lélekkel egyesül; kinek mindent, a mit tettünk, a mink van, köszönhetünk.“