Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Az eperjesi nyelvművelő-társulat múltjából.

(A másod-alapitási év. — Székács József és Sárosy Gyula. — Vandrák félszázados működése. — Petőfi és Tompa látogatása.)

E felső-magyarországi nyelvművelő-társulat történetében 35 évvel kell visszamennünk, hogy legfényesebb esztendejével álljunk szemközt. Ez az 1833/4-diki év, miuön az egylet pártfogói hivatalának elfogadására Vandrák András tanárt kérték föl, kinek nevével különben már a társaság alapitói között is találkozunk, a mennyiben Vandrák az egylet eredeti megállapításakor, 1827-ben, a társasági könyvtárnak két magyar munkát ajándékozott. Az egyik Eschenburg magyar „ Encyclopaedia“ voH, a másik egy kisebb „Örömünnep“ című munka. És Vandrák ez idő óta az eperjesi kollégium magyar társaságának lelke mind e mai napig.

Azonban maradjunk 1833 nál. Az említett fontos mozzanaton kívül, mit már inkább eseménynek nevezhetünk, örömmel jegyezünk fel egy másikat is, mely egyletünk múltjában örvendetes haladási fordulatot képez Ez az a tény, mely szerint a társaság Székács Józsefet (a mostani evang. superintendent) nyeré meg elnökének, ki akkor tájt Eperjesen tartózkodék, mint magánnevelö. Két oly férfiú állott tehát a magyar társaságnak élén 1833-ban, kiktől csak jót lehetett várni, s várakozásában az egylet nem is csalatkozott. A társaság ez évi hivatalnokai voltak: Kalmár Lajos tito nők, Kovács Sámuel jegyző s pénztárnok (akkor kincstárnok,) Vörös Pál és Kramarcsik Károly (most rozsnyói gymn. tanárj könyvtárnok. A társaság többitagjai közül csupán Sárosi Gyulát, a költőt, emelem ki.*)

*) Sárosi Lajos, költői néven Gyula, szül. Boros-Sebesen, Aradmegyében 1816-ban. Eperjesre került 1882- ben, mint másodéves költészettanúló. 1832—1837-ben részint mint tanuló, sőt mint megyei tiszti aljegyző is, a magyar nyelv grammatikáját és történetét hetenkinti hat órában tanitá a kollégiumon. Életének bővebb története nem ide tartozik. Meghalt 1861-ben.